2. rész 9. fejezet: A bál
Mathilde olyan rosszkedvű a bálon, hogy az anyja szemrehányást tesz neki, mert ez illetlenség.
A lány táncol, aztán észreveszi, hogy Julien Altamira gróffal beszélget és most nem olyan hideg az arca, mint általában. Azt is meghallja, hogy Dantonról beszélgetnek, aki a francia forradalom nagy alakja volt.
Mathide be akar kapcsolódni a beszélgetésbe, de Juilen megvetően és tiszteletlenül válaszol neki egy kérdésére.
Később Altamira arról beszél Juliennek, hogy az emberek sok előkelőnek elfelejtik a bűneit, csak azért, mert előkelő. A bálteremben legalább tíz olyan személy van, akit el lehetne ítélni gyilkosságért.
Arról is beszélgetnek, hogy vajon a cél szentesíti-e az eszközt. Altamira forradalma azért nem sikerült, mert nem bírta el a lelkiismerete, hogy embereket végeztessen ki a cél érdekében. Julien szerint aki vállalja a célt, annak vállalnia kell az eszközt is. Ő bárkit kivégeztetne, ha kell. Közben véletlenül Mathilde-ra téved a tekintete és a megvetés, amit a szemében ül, még nagyobb lesz.
A lányt sérti ez a tekintet, dühösen továbbsétál, aztán úgy dönt, szórakozni fog, táncolni fog és sikert fog aratni a szellemességével. Bele is köt egy hírhedten szemtelen férfiba, akit a társaság nagy mulatságára kicsúfol, aztán reggelig táncol. Mikor fáradtan hazafelé megy, továbbra is szomorúnak és szerencsétlennek érzi magát.
Mathilde-ot zavarja, hogy Julien megveti őt, miközben ő nem tudja megvetni a fiút és nem tud átnézni rajta. Julient eközben Altamira gróf viszi haza a kocsiján, akivel nagyon megkedvelik egymást.
Hazaérve a fiú azon gondolkodik, hogy abban a korban, amiben neki kell élnie, Dantonból se lett volna semmi. Egyébként a nagy Danton lopott, és Napóleon is lopott az olaszoktól, vajon menthető-e ez a tett, ha jó cél érdekében teszik? És muszáj-e rombolnia annak, aki ki akarja irtani a butaságot és a bűnt a világból?
Még másnap is az Altamirával való beszélgetésén töpreng. Közben Mathilde bejön a könyvtárba és a fiú észre se veszi őt. Amikor mégis meglátja, eltűnik a tűz a szeméből, mire Mathilde keserűen elmosolyodik.
A lány a legfelső polcról kér egy könyvet, így Juilennek létrát kell hoznia. Mathilde hiába mesterkedik, a fiú nem figyel fel rá, szinte észre sem veszi.
Ezért mikor Julien visszaül dolgozni, Mathilde másodszor is megzavarja a gondolataiban. Megkérdezi, mire gondol, mi lelkesítette így fel őt, aki máskor olyan hideg. Közben a lány zavarban van, mert nincs szokva hozzá, hogy így leereszkedjen egy alkalmazotthoz.
Julient felháborítja a tolakodó kérdés és ráönti Mathilde-ra az összes háborgó, vad, erőszakos gondolatát. Olyan ijesztő arccal beszél, hogy a lány egy lépést hátrál és valósággal félni kezd tőle.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
