Húsz év múlva
(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül –
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen…
A Húsz év múlva Vajda János hangulatlírájának egyik darabja (a hangulati líra egy hangulat érzékletes megfestése, felidézése, szavak, képek, metaforák segítségével). A vers egy egész élet drámáját zárja bele néhány tömör sorba.
Egy szimbólumszerű kép vonul végig rajta: a Montblanc havas, jeges, hegyes csúcsa. Sem nap, sem szél, sem jég nem árt neki, a természet mozgása érintetlenül hagyja. Olyan magasan van, hogy csillagok kelletik magukat mellette, megkörnyékezik, a csúcs azonban havas, rideg fenségében, érintetlenül áll.
Műfaja: elégikus hangvételű dal, témája: emlékezés a szerelemre. A lírai én látszólag hideg nyugalommal, higgadtan emlékezik vissza régmúlt szerelmére.
Címe egy hiányos mondat (nincs alanya, se állítmánya), amely várakozást kelt. Egy múltbeli ponthoz viszonyít, ezzel az idő múlására és a szerelem örök voltára utal. Húsz év múlva a költő már fenségesnek, megolvaszthatatlannak, megkörnyékezhetetlennek tartja magát, de a valóságban még mindig szereti Ginát.
A vers alcíme: Gina emlékkönyvébe. Az alcím utal arra, hogy a mű a Gina-versek közé tartozik (a szövegben a lírai én egyszer sem említi Gina nevét).
A vers hangulata elégikus, szomorú. Hangneme emlékező, nosztalgikus.
Költői kifejezőeszközök: hasonlat, metafora, jelzők, megszemélyesítés, alliteráció.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
