A Szép Ilonka jelentősége: A mű egyedülálló jellegét egy bonyolult kapcsolat végtelenül egyszerű érzelemrajza adja. Vörösmarty legfőbb erénye itt a finom lélekábrázolás: csodálatos művészettel dolgozta ki a lány ébredő szerelmét, epedő várakozását és fájdalmas csalódását.
A téma feldolgozása novellisztikus. Az újszerűséget a polgári érzelemvilág (intimitás) megjelenítése és a téma feldolgozásának realizmusa adja.
Ez a verses elbeszélésben megjelenő lélektani realizmus később követőkre is talált. Arany János hasonló módon fogja ábrázolni Toldi személyes érzésvilágát, a női lélek mélységeit pedig a Toldi szerelme Piroskájában tárja majd fel.
A Szép Ilonka fogadtatása, utóélete: A vers először 1834-ben jelent meg az Aurora c. irodalmi évkönyvben (melyet Kisfaludy Károly alapított). Már első megjelenésekor osztatlan elismerés fogadta, majd hallatlan népszerűségre tett szert. Sorai külön életre keltek, jellegzetes szituációkra alkalmazták őket.
Az 1840-es években olyan ismert művészek tűzték műsorukra, mint pl. Egressy Gábor vagy Laborfalvy Róza, 1848-ban pedig egy Szavalmányok c. kötet közölte. Petőfi is gyakran szavalta, és ezután is még évtizedekig a szavalók kedves műsorszáma maradt.
Az irodalomtörténet is sokat foglalkozott vele. 1845-ben Erdélyi János a következőt írta róla: „Annak, mit az emberen tapasztalánk, tehát a psychológiának felfogását, eltapintását sehol nem tanúsítá annyira Vörösmarty, mint eme balladában: Szép Ilonka. Itt szerencséje volt bemenni a tapasztalati lélekországba s onnan költői egységbe szőni amaz apró jeleneteket, miket a mindennapi megszokott életben a kedély nyilvánít; mikről annyinak van fogalma, tapasztalása s ugyanazért fogékonysága is.”
Nemcsak Erdélyi ismerte el és méltatta a mű nagyszerűségét. Vachott disztichonokat írt a versre, Kerényi leutánozta (Lenke, 1842), egyes motívumait, részleteit Lenau is kölcsönvette, sorai még Vörösmarty életében kezdtek szállóigévé válni.
Ez a népszerűség a 19. század második felére valóságos kultusszá nőtte ki magát. 1861-ben Mosonyi Mihály zenéjével opera készült a műből. Első részét Rákosi Jenő 1881-ben ünnepi játéknak dramatizálta. 1906-ban három felvonásos daljáték készült belőle. A 20. század első évtizedeiben könnyfakasztó zongorakísérettel melodramatikus formában is sokan meghallgatták.
De nemcsak a közönség kedvelte: témája az idők folyamán még jó néhány szépirodalmi, zenei, képzőművészeti alkotást inspirált. A kultusz nagyságát például az is jelzi, hogy Szép Ilonka alakja megtalálható a Budavári Palotában Stróbl Alajos Mátyás-kútján, amelyen a művész nem királyként vagy dicső hadvezérként ábrázolja Mátyást, hanem a Vértesben vadászó ifjúként – nyilvánvalóan a költemény hatására.
Az is sokatmondó, hogy Vörösmarty születésének 100. évfordulóján az ünnepi szónoklatok a költőt elsősorban mint a Szózat és a Szép Ilonka szerzőjét méltatták. Ez a túlzás sajnos már Vörösmarty életművének eltorzítását jelentette: a verset példátlanul előkelő helyre tették a költő életművében.
Szép Ilonka a korszak meghatározó nőalakjává vált, több nemzedék eszményképévé. Ez egy passzív, feudális nőmorál és nőideál fennmaradását eredményezte, melyre majd a Nyugat ellenkező véglete lesz az ellenhatás. Diadalútja napjainkra véget ért, hiszen mára ez a szűzies nőeszmény egyre távolabb kerül a hétköznapok realitásától.
A 19. század rajongásának, a nagy népszerűségnek a visszahatása az lett, hogy a művet később mellőzni kezdték. Miután a költemény vagy 100 éven keresztül 12-13 éves gyermekeknek szánt iskolai tankönyvek kötelező darabja volt, az 1980-as években már a feledésbe merülő művek sorsa fenyegette. A közönség nagy részének csak iskolás emléket jelentett, és a tanárok azt tapasztalták, hogy már az iskolában sem könnyű érdeklődést kelteni iránta.
Napjainkban egyre kevesebben ismerik. A mellőzés, aminek oka az irodalmi ízlés megváltozása lehet, ugyanolyan torzítóan hat a Vörösmarty-életmű megítélésére, mint a túlértékelés. A vers mindkét esetben egy egyoldalú értékítélet áldozata.
Egészen véletlenül találtam ezt az elemzést, mert a Várban járva a Mátyás-kútnál vitába kerültem a barátnőmmel, hogy van-e őz a versben, vagy nincs, ezért újra elolvastam és akkor találtam. Lebilincselőnek és (majdnem) tökéletesnek találtam, évtizedek óta nem foglalkoztam elemzéssel és meglepődéssel tapasztaltam, hogyan is lehet egy művet úgy megmagyarázni,hogy ne veszítsen az értékéből. Nem tudom, ki írta, de élvezettel olvastam.
Vén fejjel, véletlenül rátalálva, újra olvasva merültem el Vörösmarty versében. Gyönyörű! Az elemzés számomra tökéletes. Alapos és érdekfeszítő. Nekem ezt a csodát adja az internet.