Kibontakozás, késleltetés: az ellenfelek többszöri összecsapása, a szereplők jellemének bemutatását célzó epizódok.
A magyar és a horvát vitézek hősiesen harcolnak, kitöréseik jelentős veszteségeket okoznak a törököknek. A magyar sereg egysége és erkölcsi fölénye fokozatosan megtöri a túlerőben levő, de belső viszályok miatt meggyöngült török sereget. Egyik kudarc a másik után éri a szétzüllő törököket, ám ezzel egyidejűleg a kicsi, hősies magyar sereg is elvérzik lassan (Farkasics, Radivoj és Juranics halála).
Barátja, a fiatal török hős, Hamviván halála miatt Demirhám, az egyik legerősebb török harcos ellenségévé válik a magyar tábor egyik kiemelkedő harcosának, Deli Vidnek. Kettejük párharca végigkíséri a további cselekményt (VI-IX. ének).
A török általános ostromot indít, de kénytelen visszavonulni. Zrínyi legyőzhetetlennek tűnik, a törökök szégyenkeznek kudarcuk miatt (X-XI. ének).
Delimán és a török szultán lánya, Cumilla szerelmi története egy betétje a hőskölteménynek (XII. ének).
Végül maga Szulimán is belátja az ostrom sikertelenségét és seregének felbomlását. Beleegyezik, hogy feladja a harcot és visszavonuljon. Ekkor azonban egy sorsdöntőnek bizonyuló véletlen megfordítja az eseményeket.
A törökök elfogják a magyar várvédők postagalambját. Az üzenetből kiderül, hogy a magyarok alig ötszázan maradtak, és többségük sebesült. Helyzetük kilátástalan, több rohamot már nem tudnak kiállni. Ezt megtudva a törökök természetesen nem vonulnak vissza, hanem döntést hoznak egy utolsó nagy támadásról (XIII. ének).
Megkezdik a döntő rohamot Szigetvár ellen, melyhez földöntúli erők segítségét is igénybe veszik: Alderán, a török varázsló megidézi a pokol erőit. Így a harcba pokolbéli szörnyetegek is bekapcsolódnak a törökök oldalán.
Zrínyi és katonái a kitörés mellett döntenek. Visszavonulnak a belső várudvarba, és felkészülnek a hősi halálra.
Közben Demirhám és Deli Vid utoljára összecsapnak egy erdei tisztáson, és mindketten elesnek.
Látva a szigetvári katonák kilátástalan helyzetét és hősiességét, Isten mennyei seregeket küld Zrínyi megsegítésére, így angyalok is harcolnak a magyarok oldalán. Az angyali légiók visszaűzik a pokol erőit.
A csatajelenetek leírása realisztikus, mivel Zrínyi jól ismerte a háborút (az egyetlen eposzköltő a világirodalomban, aki maga is katona volt). A látványt sokszor nyersen ábrázolja (jajgatás, ordítás, füst, por stb.).
Tetőpont: Zrínyi és katonái kirohannak az égő várból. A főhős emberfelettivé magasztosul, ahogy utat tör magának a szultán több ezer fős testőrcsapatán keresztül, és megöli a menekülni készülő Szulimánt (XV. ének).
Ez a hősies várvédelem betetőzése: Zrínyi megszabadítja az országot és a kereszténységet a legveszedelmesebb ellenségtől. (Nagy Szulejmán a valóságban is Szigetvár ostromakor halt meg, de nem Zrínyi ölte meg – a költő alárendelte a történelmi hitelességet a költői szándék érvényesülésének).
Megoldás: a várvédők hősi halála. Mind az ötszázan meghalnak, de harc közben veszítik el életüket. Mártírhalált szenvednek a hitükért, ezért pusztulásuk ellenére is győztesek. Lelküket Gábriel vezetésével angyalok légiói viszik a mennybe.
Zrínyi is meghal. Senki sem mer a közelébe menni, így távolról végeznek vele a janicsárok golyói. Keresztény vértanúként már itt a földön a szentek boldog látomásában részesül, Isten országa megnyílik előtte.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
