Kifejezőeszközök: ismétlés, fokozás, halmozás, eszményítés, túlzás, ellentét, jelzős szerkezetek, metonímia.
Fokozás:
- Zrínyi kiválóságát, emberi nagyságát Szulimán szultán hatalmának, erejének bemutatásával is fokozza a szerző.
- jellegzetes fokozás figyelhető meg Zrínyi alakjának megformálásában: az első 5 ének mint embert, a második 5 ének mint héroszt (hőst), a harmadik 5 ének mint mártírt mutatja be. (Az eszményítés és a túlzás is kedvelt eszköze a barokknak.)
Motívumok: jellegzetesen barokk motívumok találhatók.
- a lélek megdicsőülése (apoteózisa) – az ember léte nem ér véget a halállal, az igaz ember számára a halál egy új, a földi életnél tökéletesebb létforma kezdete. A szigetvári hősök halála engesztelő áldozat a magyarság bűneiért.
- bűn-büntetés-bűnbocsánat motívuma – üdvtörténeti szemlélet (a török támadás a magyarok bűneinek következménye, I. ének, 7-22. strófa). Azaz a török Isten eszköze a magyarság megbüntetésére. A magyarság magatartásától függ, hogy mi lesz a sorsa, örök átok vagy feloldozás (I. ének, 23-24. strófa)
- mártíromság motívuma – Zrínyinek és társainak a keresztény hitért vállalt vértanúhalála bűnbocsánatot szerez az egész magyarságnak, így a török legyőzhetővé válik. Mártírhalálával Zrínyi a krisztusi példát követi, így válik Krisztus követőjévé (imitatio Christi).
Világkép: barokk. Kettős (duális) szinten játszódnak az események: ezen a világon és a túlvilágon. A túlvilág mennyre és pokolra tagolódik (a keresztény hit szerinti felosztás). Ezek a szintek hierarchikusan épülnek egymásra, de átjárhatók (a tapasztalaton túli, mennyei és pokolbeli lények megjelennek a földön).
Az emberi világ is a barokk gondolkodás szerint van berendezve, és hierarchikusan tagolt. Alá-fölérendeltségi viszony érvényesül a várvédő katonák és a törökök közösségében is. A magyar sereget Zrínyi vezeti, aki emberi tulajdonságai és katonai erényei miatt is kimagaslik. Őt követi az első számú tiszt, Deli Vid, majd Farkasics, Radován, Radivoj és Juranics következnek.
A barokk harmónia ellentétekből épül fel. Zrínyi egy paradox tételt (ellentmondásos állítást) fogadtat el az olvasóval: az eposz hőse és maroknyi serege vereséget szenved a túlerőben levő török seregtől, mégis ő a győztes. Az eposz minden eleme ennek a tételnek van alárendelve, ennek bizonyítását szolgálja.
Ezt az állítást az író a várkapitány és a magyar várvédők erkölcsi fölényének ábrázolásával teszi hitelessé. A Szigetvárt védő magyarok egységes és erkölcsös közösség, a keresztény hit és a haza hősies védelmezői, ami méltóvá teszi őket arra, hogy mártírhalálukkal elnyerjék az egész magyarság számára a bűnbocsánatot Istentől.
Üzenet: Zrínyi saját korának szánta művét. Célja az volt, hogy a szépirodalom eszközével is népszerűsítse és elfogadtassa véleményét, miszerint erénnyel, erkölccsel megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt a hódoltsági területekről.
Eszköze az ideálteremtés. Példát akart adni saját kora magyar nemességének törökellenes küzdelmeihez, ezért a korban nagy értéknek számító hősiességet, önfeláldozást visszavetítette dédapja alakjába és korába. Követendő példaképpé akarta tenni dédapját, Zrínyi Miklóst, aki a kereszténységért, Krisztus nevéért önzetlenül hősi halált halt, és aki megvetette a világi javakat.
Számos konkrét utalást is tesz a jelen és a jövő feladataira: Isten kijelenti Mihály arkangyalnak, hogy három-négy emberöltő múlva a magyarok lerázzák majd a török igát. Az eposz főhőse pedig arra inti fiát és utódait, hogy kövessék az ő példáját.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
