Ady Endre: Új versek, Góg és Magóg fia vagyok én, A Hortobágy poétája, A magyar Messiások, A Tisza-parton, Páris, az én Bakonyom, A Szajna partján, A Gare de l’Esten. Vízió a lápon, A magyar Ugaron, Héja-nász az avaron, Örök harc és nász, Lédával a bálban, Meg akarlak tartani, Harc a Nagyúrral, Az ős Kaján, Szeretném, ha szeretnének, Sírni, sírni, sírni, A fekete zongora, Mag hó alatt, Nekünk Mohács kell, Nézz, Drágám, kincseimre, Párisban járt az Ősz, A Halál rokona, A föl-földobott kő, Elbocsátó, szép üzenet, Sípja régi babonának, Bujdosó kuruc rigmusa, Új vizeken járok, Hunn, új legenda, A muszáj Herkules, Kocsi-út az éjszakában, Őrizem a szemed, A Sion-hegy alatt, Istenhez hanyatló árnyék, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Az eltévedt lovas, Krónikás ének 1918-ból, Ember az embertelenségben, Intés az őrzőkhöz, Rohanunk a forradalomba, A márciusi Naphoz

A 2. egység (2-6. versszak): nagy ívű felsorolás, melyben minden versszak a „Szeretem…” anaforával kezdődik. Ez tekinthető egymástól független képek egymás mellé rendelésének, de fokozatosság is megfigyelhető.

A szépség teljében bekövetkező hervadás két konkrét képétől jutunk a napsütötte őszig (2. strófa), ezt gondolja tovább a következő strófában „a szent Halál játszi másának” feltűnése (3. strófa), majd egy másik halál metafora, az útra kelés motívuma, és egy újabb, immár késő őszi-tél eleji tájkép (4. strófa).

A következő két versszak értelmező jelleget kölcsönöz a felsorolásnak, az eddigiekhez hozzáadódik a lemondás és a részvét gesztusa. A szerkezeti egység végére elérkezünk a fokozás betetőzéséhez: „Szeretem… a világot.” Mindez értelmezhető a verset nyitó kijelentés indoklásaként is. (A Halál rokona vagyok, hiszen…).

A 3. egység (7. versszak): ez az első strófa ismétlésével foglalja keretbe a művet, itt azonban már a felsorolás jelentéselemeivel gazdagodva hangzanak el a vers kezdő sorai.

A Halál rokona verselése kevert. Két kilences, egy nyolcas és egy négyes sorból áll egy versszak, az utóbbi kettő gyakran egy háromütemű tizenkettest ad ki. A kilences sorok helyenként háromüteműek (pl. „Szeretem a tűnő szerelmet.”) helyenként időmértékesek (pl. az anapesztusos „Hervadva, ha vágynak, a nőket.”). Egyes sorok a Németh László-i terminológiával élve tagolónak minősíthetők (pl. „Bölcsek, poéták, betegek”).

A Halál rokona rímképlete: x a x a. Az egyes strófák végén levő elfulladó, elbukó rímmel kiemelt félsorok ráerősítenek a vers fáradt, lemondó, illúzióvesztett, szomorkás hangulatára. A kurta strófavégek keményen csapnak le.

A vers alapgondolata, üzenete: a Halál itt – szemben a ciklus másik reprezentatív darabjával, a Párisban járt az Ősz című chansonnal – nem a nagy ismeretlen képében jelenik meg. Sokkal inkább egy mindenben jelenlevő alaknak tűnik, melynek árnyékában a dolgok elnyerik valódi értelmüket. Rámutathat így a vers arra, hogy erre az értelemre, értékre a veszteség megtapasztalásával, a lemondással ismerhetünk rá.

Oldalak: 1 2 3 4