A Harc a Nagyúrral szerkezete többszólamú, ebben is a balladát idézi. Három nagy szerkezeti egységre tagolható.
Az 1. egység (1-3. versszak) az alaphelyzetet írja le. Itt építi fel a költő a kozmikus harc színterét, ami valójában maga az ellenfelek közti viszony, illetve egy mitologikus tér („A zúgó Élet partja”). Érzékelhető a hős és ellenfele (a disznófejű Nagyúr, a „magyar Mammon”) közti kapcsolat sokrétűsége.
A 2. egység (4-7. versszak) a lírai hős monológja, aki a Nagyúrhoz beszél. Érvelése tartalmazza a klasszikus retorika érvtípusai közül a vitapartner személyére, tulajdonságaira utaló érvet („A te szivedet serte védi”), a szemmel látható igazságból származó érvet („Engem egy pillanat megölhet…”) és a körülményekre támaszkodó érvet („Az én yachtomra vár a tenger…”).
A 3. egység (8-10. versszak) a befejezés. A 8. strófa a vers csúcspontjának előkészítése, ill. késleltetése. Megjelenik az idő motívuma („Már ránk szakadt a bús, vak este.”). Az utolsó két strófa a betetőzés. A zárlat az összecsapás megkezdését és a harc kozmikus méretűvé tágulását jeleníti meg.
Retorikai szempontból kissé más a vers felépítése:
● bevezetés: 1. versszak
● elbeszélés, témafelvetés: 2-3. versszak
● érvelés: 4-7. versszak
● kitérés: 8. versszak
● befejezés, betetőzés: 9-10. versszak
A Harc a Nagyúrral verselése kevert, rímképlete: x a x a a. A strófák ötödik sorában a félrímekre ráütő rím a vibrálást, a nyugtalanságot erősíti. Az izgatottság érzését növeli az is, hogy a jambikus lüktetést helyenként kapkodó anapesztusok „ugratják” meg, néhol pedig a sorok szótagszáma tér el (pl. az 1. strófa 4. sorsa a szabályos 8 helyett 9 szótagos).
A Harc a Nagyúrral a pénz fölött gyakorolt uralom nehézségeit festi le. Lényegében egy költői látomásról van szó, amelyből az derül ki, hogy a pénznek (amelyet a disznófejű Nagyúr szimbolizál mint pénzisten) emberfeletti hatalma van.
A pénz egy érzéketlen, vigyorgó szörnyeteg, amely el akarja pusztítani az embert, ezt jelzi, hogy a Nagyúr csak ül mozdulatlanul és nevet a vers beszélőjén, megcsúfolja annak reményeit, kineveti könyörgését, kéjeleg abban, ahogy megalázkodik és hízeleg neki.
Maga a Nagyúr alakja Ady egyik legnagyobb szabású mitizációja: a bálvány méretei jól jelzik a beszélő riadtságát, félelmét, tehetetlenségét és reménytelenségét. Minél kisebb az ember öntudata, minél erőtlenebbnek érzi magát, annál kegyetlenebb, annál borzalmasabb isteneket teremt magának.
Merthogy a Nagyúr Ady versében egyfajta barbár, pogány isten: kegyetlen bálvány, aki előtt csak megalázkodni, térdre hullni, nyöszörögni lehet, de akitől az ember nem kap segítséget vagy részvétet. Abban a világban, amelyet a disznófejű Nagyúr kormányoz, nincs megváltás.
Ez az óriási, kegyetlen bálvány, ez a szörny a vers központi képe, és egyben mitikus alak is, amely dekadens üzenetet hordoz, a bomlás erőit képviseli.
A pénz, a vagyon illetve annak hiánya eddig is téma volt a magyar költészetben, de a pénz utáni vágyat Ady emelte be a magyar irodalom témái közé ilyen hangsúllyal.
A Harc a Nagyúrral egyszerre mutatja be, hogyan retteg a lírai én az egyénisége elvesztésétől, és hogyan várja annak kiteljesítését is a pénzt szimbolizáló disznófejű Nagyúrtól. A létharc-versekre jellemző módon a kérdés megoldatlan marad, az összecsapásban nem győz egyik fél sem. A mű tehát nem megoldást kínál, sokkal inkább a megoldás keresésére ösztökéli az olvasót.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hát ez qont olyan, mint a bikaviadal vs vágóhíd.
Harcban hullasz el, vagy beterelnek és leölnek.
Nekünk embereknek van választásunk. Más kérdés, hogy két rossz közül kell választani, de a választás és ezáltal az irányítás joga a miénk.