Az Új versek kötet címe
Az „Új” jelző utalhat arra, hogy a versek lírai énje újszerű módon szólal meg, de úgy is lehet értelmezni, hogy Ady azt deklarálja vele, hogy az első két kötetéhez képest most valami újjal áll elő, amivel meghaladja az eddigi költeményeit. Ez az utóbbi szempont mintegy leválasztja az első két kötetet Ady életművéről.
Való igaz, hogy az Új versek darabjai meghökkentően másképpen és másról beszélnek, mint az előző két kötet versei, és mint a közönség által megszokott korábbi művek.
Ady ügyelt arra, hogy a kötet és a ciklusok élére kerülő cím tartalmi és hangulati szempontból is átfogó jellegű legyen.
Címadására 1906-tól az is jellemzővé válik, hogy a versek címe három szóból áll (a névelőket, a névmásokat és a határozószavakat nem minden esetben kell külön szónak venni).
Az Új versek kötet poétikai jellemzői
A kötetet meghatározó új versnyelv legfontosabb sajátosságai:
- felfokozott képszerűség
- szecessziós, szimbolikus-allegorikus kifejezésmód
- olyan fogalmi és képi vonatkozások, amelyek nem a megszokott köznyelvi vagy kulturális környezetben szerepeltek. Ady kiemelte őket a megszokott közegből és olyan nem egyezményes környezetbe helyezte, amelyben egész mást jelentettek
Ez a versnyelv zavarba hozta az olvasók nagy részét, a módosult jelentéseket áttörhetetlen falnak érzékelték, és ingerelte őket, hogy nem értik Ady költészetét.
Ez valójában természetes jelenség: azok a művek, amelyek nem egyeznek meg a befogadói elvárásokkal és nem érthetők meg a bevett olvasásmódokkal, általában nem jutnak közel az adott kor olvasóközönségéhez.
Ez az oka annak, hogy az újat hozó vagy korukat meghaladó művészeket kortársaik nem értékelik, és csak a későbbi korok fedezik fel nagyszerűségüket. Előfordul, hogy pár évtized múlva az akkori olvasóknak már felfoghatatlannak tűnik, hogy a korabeli közönség mit nem értett az adott művekben, hiszen az ő számukra már nem új az adott olvasásmód, ami akkor még új volt.
Mindenesetre az Új versek kapcsán először fordult elő a magyar irodalomban, hogy az olvasókat nem az osztotta két táborra, hogy tetszenek-e nekik a kötetben levő versek, hanem az, hogy értik-e őket vagy sem.
Az olvasók nagy többsége még Petőfi egyszerűségéhez volt hozzászokva, így a szimbolista stílust érthetetlennek találta. (Minthogy a korabeli irodalom hemzsegett a Petőfi-epigonoktól, a Petőfi-szerű líra és a Jókai-féle próza volt a kor emberének kedvelt olvasmánya.)
Az Új versek kötet szerkezete
Ahogy Ady későbbi kötetei, úgy az Új versek is tudatos szerkesztés jeleit mutatja. A versek sorrendjét nem a megírásuk időpontja határozza meg, hanem a versek tematikus rendben ciklusokat alkotnak. Tehát az időrend helyett a logikai rend uralkodik a kötetben.
A költeményeket Ady négy ciklusba rendezte: A magyar Ugaron ciklusba magyarságverseit sorolta be, a Léda asszony zsoltárai a Léda-verseket tartalmazza. A daloló Páris Ady Párizs-élményeit örökíti meg, a Szűz ormok vándora ciklus pedig a másik háromba nem illő verseket tartalmazza.
Ady a ciklusok címadó verseit és a kötet kulcsverseit a ciklusok kiemelt helyeire sorolta be. Nyitó vagy záró helyzetben vagy középtájon találhatóak.
Jellemző még a kötetre az is, hogy a versek nemcsak önmagukban értelmezhetőek, hanem az adott ciklus vagy a teljes kötet más szövegeivel is „párbeszédbe lépnek”, ami által újabb jelentésekkel gazdagodnak.
Ady téma szerint sorolta őket ciklusokba, amihez arra volt szükség, hogy egy-egy jelentésrétegüket kiemelje (jellemzően szimbolista-allegorikus képalkotásuk miatt több értelmezési lehetőségük is van, jelentésük rögzítetlen).
A több jelentésréteg miatt az egyes költeményeket nemcsak annak a témának a függvényében lehet értelmezni, amelyik témáról az adott ciklus szól, hanem más ciklusok kérdésfelvetéseinek vonatkozásában is.
A négy ciklus élére előhangként egy cím nélküli verset helyezett Ady. A Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű költemény, amelyet a költő dőlt betűvel is kiemelt, előreutal a kötet záró versének, az Új vizeken járok című költeménynek a motívumrendszerére is. Ez a vers is az újszerűséget emeli ki értékként, így az „új” szó motivikus ismétlésével Ady mintegy körkörössé formálja a kötet szerkezetét.
Azonkívül a kötet nyitó verse és záró verse is ars poetica, így azt mondhatjuk, hogy a négy tematikus ciklust két ars poetica jellegű verssel fogta keretbe a költő.
A kötetkompozíció megalkotásakor Ady valószínűleg Baudelaire A Romlás virágai című kötetének 1861-es második kiadását használta mintaként. Erre az ajánlásból, a nyitó versből és abból is következtethetünk, hogy a záró költemény szövegszerűen is megidézi A Romlás virágai 1861-es kiadásának utolsó, Az utazás című darabját.
Az ismertetőnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
