Arany János,: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme, A rab gólya, Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Ősszel, Kertben, Családi kör, Visszatekintés, A lejtőn, Az örök zsidó, Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Zách Klára, Tetemre hívás, Híd-avatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Epilógus, Naturam furca expellas, Mindvégig, Buda halála, Az elveszett alkotmány

A 8-10. versszak egy filozófiai eszmefuttatás, amelyre negatív élethelyzete készteti a beszélőt. A természetben mindennek megvan a maga célja, végső rendeltetése, nyugalma, legyen az üstökös, nyíl, eldobott kő, pusztai folyam, vihar, ágról leszakadó falevél, ördögszekér (egy gyomnövény kórója, amelyet felkap és kerget a szél). Csak az ember élete céltalan és értelmetlen.

Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Érdekes, hogy pontosan erről ír Vörösmarty is a Csongor és Tündében: ugyanerről töpreng Csongor, amikor másodszor lép fel a hármas útra, és hasonló példákat sorol fel.

A vers beszélője irigyli a véges dolgokat, visszavágyik az emberalatti, természeti lét öntudatlanságába.

A 11. strófa a vers zárlata, amely kesernyésen ironikus. A vers beszélője azonosítja saját örökké dobogó, zaklatott szívét az örök zsidó űzött-hajszolt alakjával. A szív egyszer, előbb-utóbb majd csak megpihen, de ez a pihenés a véget, a halált jelenti.

Arra a kérdésre, hogy ez a vég, a halál adhat-e értelmet az életnek, nincs válasz, ezért a vers lezáratlan.

Barta János szerint Arany a művész életérzését fejezi ki ebben a versben: a tehetség, az önkifejezés vágya az a zsarnoki erő, amely a művészt mindig tovább hajszolja. A művészet örökös küzdelem, örök vágy az alkotásra, amely igazán soha nem tud kielégülni, és ez Aranynál egybefonódik azzal az életszomjjal, azzal a boldogság utáni sóvárgással, amely esetében szintén örökre kielégítetlen maradt.

Az örök zsidó olyan mitikus szimbólum, amely által a művész áldozatnak látja és láttatja önmagát. A vers egy személyes vallomás arról, hogy a költőben az űzöttség, a céltalan és eredménytelen vándorlás, a tantaloszi kielégületlenség élménye dolgozik.

A szenvedő Ahasvérus alakjában a gyötrő, célhoz jutni nem tudó, örök elégedetlen oldalát mutatja meg. A mitikus szimbólum tehát lényegében Arany János létértelmezése, önszemléletének és életérzésének kifejezője.

Az örök zsidó formailag 11 ötsoros strófából áll, melyek 4 nyolcas sorból és egy 4 szótagú refrénből épülnek fel. Verselése szimultán: egyszerre ütemhangsúlyos is (magyaros nyolcas) és időmértékes is (jambikus). Rímképlete: a a b b x (páros rím és egy rímtelen sor). Ritmusképlete: 8a 8a 8b 8b 4x

Oldalak: 1 2 3 4