Befejezés
A sors fintora, hogy a magyarság ezeréves írásbeliségének első felében erős volt a magyar állam, viszont nem volt magyar nyelvű irodalom. A második felében államiságunkat elvesztettük, viszont lett irodalmunk.
Sőt, kétszer is megszületett a magyar irodalom ebben a második ötszáz évben. Először tudós protestáns papok hozták haza a nemzeti nyelvű irodalom igényét Luther városából, Wittenbergből. Másodszor pedig majd lelkes, önérzetes testőrtisztek kezdik el művelni önképzőköri formában Bécsben…
Ennek következtében irodalmunk eleinte a vallás, a reformáció és az ellenreformáció kiszolgálója volt, így a világi költészetet úgy irtották, mint a gondosan ápolt kertből a gyomot. Az első megszületesnél ez volt a probléma, a másodiknál pedig már az, hogy nem voltak (maradtak?) szavaink, így nem tudták, hogyan ültessék át az idegenben nevelt palántát hazai talajba…
Lényegében Balassi Bálint volt az, aki megteremtette a magyar nyelvű világi költészetet, és hogy ez milyen merész húzás volt a részéről, jól mutatja szerelmi költészetének a sorsa is. Vitézi és istenes verseit újra és újra kiadták, a szerelmes versek azonban sokáig kéziratokban lappangtak.
Jó száz évvel később Zrínyi Miklós is csak úgy rejtegette csáktornyai könyvtárában a kéziratköteget, amely Balassi Bálint „fajtalan” verseit tartalmazta… Egy ilyen másolatra bukkantak rá 1874-ben egy felvidéki kastélyban, és ez nemcsak a Balassiról kialakult képet módosította (akit addig istenes versek szerzőjeként tartottak számon), hanem az egész régi magyar irodalmat új megvilágításba helyezte.
Nem kizárt, hogy voltak Balassinak magyar elődei és kortársai is, akik magyar nyelven írtak szerelmes verseket (nem biztos, hogy ő volt a legelső), de ha voltak is, kihullottak az idő rostáján, amelyen maga Balassi is csak mintegy véletlenül maradt fenn.
Őt névről ismerjük. Őt is csak azért, mert az élete úgy alakult, ahogy… Ki tudja, ha szerencsésebben alakul a magánélete, akkor lehet, hogy az ő versei is csak névtelen virágénekeink tárát gyarapították volna.
Ám akkor, amikor Balassi megismerte Losonczy Annát, egy jövőbeli nagy lírikus találkozott egy igazi múzsával, s ez a találkozás egy nagy életművel gazdagította a magyar szerelmi költészetet.
