Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. (verselemzés)

A következő, 9. versszak a költemény tetőpontja. Megtudjuk belőle, hogy milyen vétkek döntöttek minket a romlásba. A retorikai kérdésre, hogy „mi a magyar most?”, egy szentenciaszerű választ kapunk:

Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
     S hazája feldúlt védfalából
          Rak palotát heverőhelyének;

Figyeljünk fel a beszélő és a megszólított viszonyában történt változásra! Ez a versszak úgy indul: „Mi a magyar most?” Eddig a nemzethez beszélt a költő 2. személyben, innentől azonban 3. személyre vált. A 13. strófától pedig majd a többes szám 1. személy lesz az uralkodó, amit birtokos személyjelekből („elődeink”), majd igealakokból („nyögünk”) lehet észrevenni.

Először is az élvhajhászat, a testi-szellemi restség okozza az elkorcsosodást, elpuhulást: sybarita váznak nevezi a magyarságot. A „sybarita váz” már önmagában is erős kép, és még tovább erősíti a „rút” jelző.

Sybaris (szibarisz) egy dél-itáliai, Szicíliában alapított ókori görög gyarmatváros volt, melynek lakosai az ókorban elpuhultságukról voltak híresek. Fogyasztói társadalmat alakítottak ki és olyan jómódban éltek, hogy elpuhultak, és mikor jött az ellenség, nem tudták megvédeni magukat. Tunyaságukkal tehát a saját vesztüket okozták.

Hozzájuk hasonlítja Berzsenyi az élvezeteknek élő, puhány magyarokat. Ilyen lusta, tunya, gyönyört hajszoló nép lett a magyar is: mindenki csak a saját kényelmére gondol, nem az ország bajára. Ezek az állapotok tarthatatlanok már.

A „szibarita váz” kifejezésből a „váz” szó természetesen csontvázat jelent, legalábbis ma, de a régi magyar nyelvben azt jelentette, hogy „madárijesztő”, vagy legalábbis egy olyan nem emberi módon elzüllött, elrongyolódott valamit, mint amilyen egy madárijesztő. Tehát a jelentése kb. „ijesztő alak”.

A sybarita-kép arra is rávilágít, hogy miben látja Berzsenyi a múlt és a jelen fő ellentétét: abban, hogy elődeink cselekvő emberek voltak, míg mi nem cselekszünk, nem teszünk semmit.

A tatárjárás korában, sőt, Zápolya századában is voltak híres, nagy hősök, akik a nehéz időben is tenni próbáltak valamit, és ha vereséget szenvedtek is, legalább felvállalták a harcot. Ezzel szemben most a tehetetlenség és tunyaság korát éljük. Berzsenyi tehát a fő problémát a cselekvés és a nem cselekvés kérdésében látja.

Érdemes leszögezni, hogy bár Berzsenyinél is megjelenik a széthúzás gondolata, a nemzet tagjainak egymás ellen fordulása („Ámbár ezerszer vak tüzedben / Véreidet, magadat tiportad”), szerinte nem ez okozza a legnagyobb bajt, hanem a tunyaság és a tehetetlenség. Nem a testvérviszály a magyarság legnagyobb vétke.

Amit Berzsenyi hiányol, az az ősi virtus, a nemesi harciasság, az ősi, egyszerű nemesi életforma, amelyet egyre inkább felváltott a városias életmód és az ezzel járó erkölcstelenség.

A nemesség egy része akkoriban lassacskán kezdett rákapni a polgárosodásra, de a polgári életformából is a fényűzést, a kényelemszeretetet, a szabadabb erkölcsöt és a kozmopolita (világpolgári) életszemléletet tette magáévá. Elvesztette régi nemes jellemvonásait, a családi élet erkölcstelenné vált, a vallástalanság terjedni kezdett. Ezt kárhoztatta Berzsenyi, tehát lényegében a francia polgárság világnézete, a felvilágosodás ellen tiltakozott (amely a forradalmat is előidézte).

Ódája első változatában szerepelt hat-hét olyan versszak, amelyben a „vallástalanság rút szüleményeit” kárhoztatta, de a végleges változatból ezeket a részeket kihagyta. Ennek oka, hogy időközben ő maga is hatása alá került a felvilágosodás eszméinek.

Ősi nyelvünk és nemzeti viseletünk elhagyása már más nemesi költők szemében is a nemzeti elfajulás jele volt, Berzsenyi ehhez hozzáteszi a fényűző paloták építésének divatját („S hazája feldúlt védfalából / Rak palotát heverőhelyének”). Ekkor épültek ugyanis az Eszterházyak, Pálffyak, Grassalkovichok fényes palotái.

Berzsenyi elítélte a fényűzést, a nagyzolást: ő maga, hiába volt jómódú, vagyongyarapító középnemes, rendkívül egyszerűen élt. Kazinczynak írja, hogy felesége még az esti gyertyapazarlás miatt is zsörtölődött vele.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!