Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. (verselemzés)

A jelenkori magyarság elvesztette gyökereit, nemzeti hagyományait megveti, anyanyelvét elhagyta, idegeneket majmol:

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
     A nemzet őrlelkét tapodja,
          Gyermeki báb puha szíve tárgya. –

A múlttól való elfordulás, az identitásvesztés olyan probléma, amit nemcsak Berzsenyi próféta-beszélője fogalmaz meg, hanem Kölcsey is Zrínyi-verseiben.

Ha rossz erkölcsökkel élünk, idegeneket majmolunk, beengedjük az idegen kultúrát, akkor olyan árnyállammá változunk, amely könnyen megszűnhet létezni. Az idegenmajmoló, széthúzó, rosszakaró, egymással viszálykodó magyarok a nemzet és a haza elárulói.

Figyeljük meg, hogy Berzsenyi a kor hivatalos nyelvei, a latin és a német nyelv használata ellen is szót emel! Felháborítja, hogy Magyarországon nem a magyar a hivatalos nyelv, hogy a magyar ember idegen nyelvet beszél.

A „rút idegent cserélt” szokatlan kifejezés, de azért még ma is érthető: a magyar nemzet rút idegenre cserélte el a saját anyanyelvét. Berzsenyi más vonzatot használt, mint amit ma használunk, de ez akkoriban se volt köznyelvi szóhasználat, hanem inkább a versnyelv tömörsége hozta létre ezt a szerkezetet.

Nemzeten a nemességet értette, márpedig a nemesség – különösen a kor főnemessége – odahagyta eredeti feladatát, mely az ország megőrzése volt, és Bécshez édesedett, idegen kultúrák (német, francia) felé fordult. A főnemesek magyarul rosszul beszéltek vagy nem is tudtak, németül viszont folyékonyan, anyanyelvi szinten kommunikáltak. Igaz magyar ember számára ez nem volt elfogadható.

A költő arra figyelmeztet, hogy a jelenkori magyarok eladják hazájukat, kultúrájukat, nyelvüket az idegennek.

És mit jelent, hogy a „nemzet őrlelkét tapodja”? Az „őrlélek” a latin genius szó magyarítása, amit a nyelvújítók vezettek be, de nem maradt meg. A genius géniusz értelemben ugyan ma is élő szó, de nem használjuk abban a „védő istenség, védő szellem (lélek)” jelentésben, amiben Berzsenyi használta. Az őrlélek tehát amolyan őrző szellem, őrző lélek. A „nemzet őrlelke”: a nemzet őrző szelleme, őrző lelke. Azt akarja mondani Berzsenyi, hogy amikor a magyarok elvetik nemzeti jellegzetességeiket, mint amilyen a nemzeti viselet (elődeink bajnoki köntöse), azzal a nemzet védő szellemét is sárba tapossák.  

A mai magyarok már nem törekednek nemes célokra, „gyermeki báb”, azaz gyermekeknek való játékszer puha szívük leghőbb vágya. Tehát kisszerű céljaik vannak, játékként élik az életet, szívük-lelkük nem erős és nem nemes, hanem gyenge, puhány.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!