Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. (verselemzés)

Ezután ismét elődeink helytállását mutatja fel példaként 3 versszakon át (4-6. strófa). Azokat a tényeket sorakoztatja fel, amelyek a múlt dicsőségét bizonyítják:

Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
     S világot ostromló töröknek
          Napkeletet leverő hatalma;

Ki a megszólított ebben a versszakban? Nem más, mint Buda vára (a független magyar állam jelképe), mely szembe tudott szegülni a külső hatalmakkal, nem pusztították el se a tatár, se a török támadások.

Azt, hogy „nem ronthatott el”, úgy kell érteni, hogy nem rombolhatott le (téged, vagyis Budavárt). Az „elront” igét a „lerombol” értelemben ma már nem használjuk, de jó tudni, hogy a „ront” és a „rombol” szavak rokon értelmű igék, tehát a „Nem ronthatott el tégedet” azt jelenti: nem pusztíthatott el, nem rombolhatott le. Ezt az igét ebben a jelentésben Vörösmarty is használta, különösen hőskölteményeiben.

A tatárok említése természetesen az 1241-es tatárjárásra utal. A „vad tatár khán” (Batu kán) seregét Xerxes perzsa királyéhoz hasonlítja, aki i. e. 480-ban óriási sereggel támadta meg Görögországot.

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
     A szent rokonvérbe feresztő
          Visszavonás tüze közt megálltál:

Ebben a versszakban már a nemzet, a magyarság a megszólított, amelyet a testvérháborúk kora sem tudott megfojtani, amikor a belső széthúzás és viszálykodás miatt a szakadék szélére jutott az ország.

„Zápolya öldöklő százada” a 16. század, Berzsenyi az 1514-es parasztháborúra céloz, melyet a régies nyelvben Zápolyának is nevezett Szapolyai János (1487-1540) erdélyi vajda vert le, aki később magyar király is lett.

Két királya volt az országnak a mohácsi vész után, az egyik Szapolyai, a másik I. Ferdinánd (1503-1564) osztrák főherceg. Ennek az időszaknak súlyos belviszályaira utal Berzsenyi, amikor a belháborúk „szent rokonvér”-ben fürdették a nemzetet, mégis „megállt”, azaz megmaradt a magyarság.

De mit jelent a „visszavonás tüze”? A visszavonás sok mindent jelent a mai magyar nyelvben, csak épp azt nem, amit ebben a versben jelent. Ennek a szónak sokáig olyan jelentése is volt, mint „belső viszály”, „ember ember ellen, rokon rokon ellen való ádáz harca”. A tűz pedig ugyanúgy dühöt, haragot jelent, mint fentebb, tehát a „visszavonás tüze” kb. azt jelenti, hogy „a belső harcok haragja”. „Visszavonás tüze közt megálltál”: megmaradtál a dühödt belviszályok közt is.

A költemény első változatában ez a versszak egészen másról szólt: Berzsenyi akkor még, mint uralkodójához hű nemesember, magasztalta a Habsburgokat és elítélte a magyar szabadságküzdelmeket. Bármilyen hihetetlen is, a „szent visszavonás tüze” a vers első megfogalmazásában még világosan Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcára vonatkozott. Így nézett ki a strófa:

„Nem vert le téged Zápolya öldöklő
Századja, s Bethlen vérbe merült kora,
   Rákóczi vérengző haragján,
      S rettenetes tüze közt megálltál…”

Úgy tűnik, Berzsenyi nem ismerte fel a magyar szabadságharcok igazi értelmét, és gyilkos polgárháborúnak bélyegezte őket. Szerencsére a végleges változatban enyhítette ezt a részt, és a verset a felvilágosodás eszméjének, a polgári világnézetnek a veszélyei helyett a nemesség erkölcseinek romlására, elkorcsosulására hegyezte ki. A reformkor magyarsága is így értelmezte a költeményt, és így értjük ma is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!