Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (elemzés + rövid tartalom)

A Lúdas Matyi szereplői

A mese nem szokott hosszas leírásokat tartalmazni, meglehetős állóvízhelyzet van általában a mesékben. A szereplők kész jellemként állnak elénk, egy-két vonással felvázolva. Fazekas művében azonban a szereplők jellemezve vannak, sőt, eléggé összetett jellemábrázolásnak lehetünk tanúi.

Fazekas a szereplőkben típusokat alkotott: Matyi és Döbrögi is típusok, Matyi a parasztság, Döbrögi a nemesség képviselője. Ezek a típusok persze jelképesek és idealizáltak is, de attól még a mű minden mozzanata meg van indokolva lélektanilag.

Matyi igazi népmesei hős: a fellázadó ifjúság alakja, bátor, furfangos, gyors felfogású, okos, ügyes, agyafúrt, leleményes, fogékony és következetes (már-már „odüsszeuszi” jellem).

Ezzel szemben Döbrögi hatalmaskodó, kegyetlen, hiú, gőgös, ostoba, hiszékeny, gyáva, alattomos és érzéketlen. A két típus ellentéte a szerző ítéletét tükrözi a parasztságról és a nemességről (a nemességet szatirikusan ábrázolja).

A főhős alakja elgondolkoztató fejlődésen megy át. A történet elején Matyi csak egy lézengő suhanc, tunya parasztfiú, aki otthon lopja a napot, az anyja szidja is érte eleget. Aztán a kupeckedésben látva életcélt, elviszi anyja 20 libáját eladni a döbrögi vásárra.

A földesúri hatalom keresztezi az útját: Döbrögi elveszi a libáit, őt pedig megvereti, de Matyi nem csügged. Elmegy világot látni, számos mesterséget kitanul, vagyont szed össze, és néhány év múlva visszatér, hogy megbosszulja az őt ért sérelmet.

Ezzel a szerző azt akarta üzenni, hogy a parasztnak iparosodnia, művelődnie, polgárosulnia kell, hogy állhassa a harcot a földesúrral. Az elnyomott rétegek csak úgy tudnak jogokat szerezni, ha műveltségre tesznek szert és anyagilag megerősödnek.

Matyi változását, fejlődését tehát a sértés indítja el: koszos, lusta kölyökből tettre kész felnőtt ember lesz, aki a sértést megtorolja, szóval valakivé válik a végén. Ő a történet pozitív hőse, aki nem az átlagost, hanem a rendkívülit képviseli.

Éles eszének és kitartásának, makacsságának köszönheti, hogy be tudja váltani ígéretét, és háromszor meg tudja verni Döbrögit. Kiváló emberismerő, szinte mindenkin átlát, így a földesúrnak is észreveszi a gyengeségeit, és ezeket használja ki: egyrészt ostobaságát, naivitását, másrészt hiúságát, gőgjét.

A másik főszereplő, Döbrögi nem egyszerűen csak gonosz, hanem számos olyan emberi gyengesége, gyarlósága van, amelyek jól illenek kegyetlen természetéhez. Alapvetően gőgös, durva, műveletlen és sznob, de tud meghunyászkodó, alázatos és mézes-mázas is lenni, ha az érdeke úgy kívánja.

Ahogy haladunk előre a történetben, a két főszereplő ellentétes irányú változáson megy keresztül: Matyi fejlődésével párhuzamos Döbrögi összezsugorodása.

A komikum, a humor minősége sem egyformán tapad alakjukhoz. Kezdetben a tétlenkedő Matyi a humoros alak, s Döbrögi a félelmetes nagyúr, majd szerepet cserélnek, Matyi lesz egyre hatalmasabb (egyre okosodik, gazdagodik, tollasodik), s félelmetes bosszúálló válik belőle. Ezzel párhuzamosan kivetkőzik belső humorából, Döbrögi pedig mind komikusabbá válik, félelmetes uraságból nevetséges báb lesz.

Döbrögi külsejéről, koráról, testalkatáról Fazekas művéből nem derül ki semmi, csupán a későbbi ábrázolások állítottak szembe a fiatal és délceg Matyival egy idősebb és ellenszenvesen kövér Döbrögit.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!