Guillaume Apollinaire: A megsebzett galamb és a szökőkút (elemzés)

Jellemző kifejezőeszköz a névkatalógus, amely a szimultanizmus sajátos eszköze. A művelt olvasó rögtön látja, hogy Apollinaire versében a modern francia művészet jelentős alkotói (írók, költők, képzőművészek) vannak felsorolva. Egy olyan névsort kapunk, amely a mai olvasó számára is jelentéstöbbletet hordozhat (Braque, Derain, Max Jacob, André Billy, René Dalize).

Ami a felsorolt lányneveket illeti, nem számít, hogy valódiak-e, de annyi bizonyos, hogy Mareye és Marie valóban léteztek és szerepet játszottak a költő életében. Lehetséges, hogy a többi lánynév azoknak a nőknek a neve, akik a költő elvesztett barátaival álltak kapcsolatban. Nevük felsorolása, bár nem tudjuk meg, hogy kicsodák, ha személytelenül is, de megteremti a sebzett szerelem hangulatát.

A cím a képvers tartalmát fejezi ki: a szövegből összeálló képen visszahulló vízsugarakat látunk, fölötte pedig egy galambot.

Érdekes a fordított irány: a kép és a szöveg ellentétes tekintetmozgásra késztet minket. A vízsugár ugyanis alulról felfelé szökik, és szemünket lentről fölfelé, a szökőkút felett repdeső madár képe felé irányítja, a szöveget azonban fentről lefelé kell olvasni (legalábbis az európai ember balról jobbra és fentről lefelé olvas).

Tehát ha a képet nézzük, akkor a tekintetünk alulról felfelé mozog, ha a szöveget olvassuk, akkor viszont felülről lefelé. Mindez megsokszorozza a befogadás lehetőségeit és zavarba ejtheti vagy játékra késztetheti az olvasót. Mindenképpen mérlegelésre, döntésre ösztönöz minket, hiszen határoznunk kell arról, hogy hogyan fogjunk hozzá az alkotás befogadásához, mit nézzünk először, milyen irányból milyen irányba olvassuk a szöveget, stb.

Apollinaire a központozás elhagyásával játéklehetőséget biztosít az olvasónak: ránk bízza, hogy a versben megjelenő betűket, szavakat és mondatokat hogyan társítjuk egymással, mit mi után olvasunk. Ugyanakkor ha a mű értelmét nézzük, akkor kiderül, hogy nem nagyon olvasható a vers szabadon, mert a legtermészetesebb jelentést úgy adja ki, ha fentről lefelé és balról jobbra olvassuk.

A megsebzett galamb és a szökőkút szerkezetét a szöveg olvasási sorrendje határozza meg. A kép is és a szöveg is 3 fő részre oszlik:

1. galamb – itt az első egységben régi szerelmeit sorolja fel a beszélő. A galamb-kép azt sugallja, hogy ezek a név szerint megemlített lányok olyan elhagyottak és sebzettek, mint a párját vesztett, riadtan repkedő, magányos galamb. Párjukat elvesztették a háborúban.
2. a szökőkút bal oldali vízsugarai és a szökőkút jobb oldali vízsugarai – a lírai én a háborúba ment és elvesztett barátainak nevét sorolja fel. A vízsugarak képe vizuálisan érzékelteti, ahogy feltörnek belőle a fájó emlékek, de a sebből kibuggyanó vér képét is asszociálhatják (hiszen a barátait a háborúban vesztette el). A költő úgy siratja a barátait, mintha már halottak lennének.A bal oldali vízsugarak és a jobb oldali vízsugarak egy-egy külön versszakot alkotnak, de a sorok olvashatók egymás mellett is (pl. „Álmos szemük pillant reám / Mindannyian holtak talán”). 

3. a szökőkút medencéje (amely szem alakzatot is kiad) – a vers zárlata, mely nemcsak borzongató, de többértelmű is. A szökőkút medencéjének rajza, ahová a vízsugarak tehetetlenül visszahullnak, azt fejezi ki, hogy a beszélő régi barátai is ugyanilyen tehetetlenül hulltak a halálba, elpusztultak a fronton, és talán még emlékük is szertefoszlik a múló idő miatt.

A zárlat középpontjába helyezett sor – „Az éj lehull Ó vérző tenger” – nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a vér, amely tengerként összegyűlt a szökőkút medencéjében, az alkonyat vére-e, vagy a szökőkút vize gyűlt-e össze, amely a háború jelképe, és amelyből véres sugárként lövellnek ki a háborúban elesett barátok nevei.

Ha a szem formát látjuk bele a verset záró sorok rajzolatába, akkor eszünkbe juthat a térben és időben csapongani és együttlátni képes lírai tudat, az emlékezet helye. A beszélő újra „látja” az elvesztett barátokat, miközben rájuk emlékezik, ezt a belső látást fejezi ki a szem forma.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!