A zárlatban a költő „visszaveszi a hangerőt”, lehalkítja az imént még hangosan jajongó litániát. Ez egy tipikus Apollinaire-féle verszárás: tovább rezeg az olvasóban, mivel a költő nem lezárja, hanem elhalkítja a vers végét.
Ami a szöveget illeti, az utolsó sor („Leander burjánzik vadon a kertekben körül harcok virága”) kicsit szegényesebb a fordításban, mint az eredeti francia szöveg, amelyben „babér-rózsa” szerepel. Emiatt a magyarban elvész egy olyan értelmezési lehetőség, ami a franciában megvan, a babér ugyanis a dicsőség jelképe. Ebben a szövegkörnyezetben viszont a babér-rózsa a sebesülésre, a vérre és a pusztulásra utal.
Egy másik különbség a francia eredeti és a magyar fordítás között, hogy a magyarban „jajgató szökőkút” szerepel a vers galamb-egységében, míg a franciában sír a szökőkút. A síró szökőkút pedig megidézi Apollinaire kedvenc költőjét, Verlaine-t, aki azt írta Holdfény című versében: „S vadul felsírnak a szökőkutak, / a nagy karcsú szökőkutak a parkban”.
Emellett a vers kapcsolatba hozható Villon Ballada tűnt idők asszonyairól és Ballada tűnt idők lovagjairól című két versével, melyek a tűnt idők szép asszonyait és dicső lovagjait siratják el. Apollinaire is így kiált fel: „Hol vagytok ó jaj ifju lányok”, és sorjázó kérdéseivel („hol vagytok”, „hol van”) megidézi Villont. Ez is mutatja, hogy Apollinaire költészetét egyaránt jellemzi az újat keresés és a hagyományőrzés szándéka.
Radnóti másik verse is az emlékidézésre játszik rá (A la recherce…).
Abban erősebb:
– a nosztalgia hangsúlyosabb a baráti együttlétek iránt
– a nők bár név nélküliek, jelen vannak, a mosolyukat a háború megtörte
Radnóti a fordításában felcerélte a női neveket