Heltai Gáspár (1510-1574): protestáns szerző, aki pap, író és nyomdász is volt egy személyben. Emellett krónikás, énekgyűjtő, meseíró, bibliafordító is volt, erkölcstanító, vitatkozó és elmélkedő alkat. Magyar, német és latin nyelven is írt.
Eredeti neve Kaspar Heltner volt, latinul Heltusnak, magyarul Heltainak nevezte magát. Szász nemzetségből származott, anyanyelve német volt. Magyarul csak felnőttként tanult meg (1536-tól), bár ezt saját maga által terjesztett legendának tartják. Állítólag ha nincs a reformáció, talán soha nem tanult volna meg magyarul.
Fiatalabb éveiben humanista érdeklődésű katolikus pap volt, és csak fokozatosan jutott el a lutheránus elvekhez. 1542-ben részt vett a brassói zsinaton.
Wittenbergben tanult, itt ismerkedett meg Luther tanaival. 1543-ban elvitte a zsinati tanácskozás szabályzatát Lutherhez Wittenbergbe, ahol tanult az egyetemen.
1544-ben evangélikus lelkész lett, és Kolozsvárra hazatérve az új felekezethez terelte át a lakosság nagy részét. Főképpen magyarul prédikált és magyarul írt. Már ekkor foglalkoztatta az a gondolat, hogy a teljes Bibliát lefordítja és kiadja magyar nyelven.
Plébános létére Heltai fenntartott kisebb vállalkozásokat (a lelkészkedés mellett egyik vállalkozás után a másikba fogott bele). Üzleti vállalkozásai többnyire sikeresek voltak.
1550-ben Kolozsváron társult a szintén erdélyi szász Georg Hoffgreff nyomdásszal és közösen nyomdát alapítottak, melyből főként magyar és latin nyelvű könyvek kerültek ki, német alig egy-kettő. Jó üzletemberként Heltai ugyanis rájött, hogy az erdélyi szászok könyvigényüket ki tudják elégíteni Németországból, valamint egy brassói nyomda segítségével, amely akkor már másfél évtizede működött.
A magyarok könyvszükségletét kielégítő hazai műhely viszont nem volt, és Heltai jó érzékkel mérte fel a magyar városi olvasóközönség igényeit, így nyomdájával végül ő töltötte be ezt a piaci rést. És a magyar igények kielégítése érdekében lett magyar íróvá is, hiszen műhelye kiadványait jórészt ő maga írta, fordította, szerkesztette.
Régi tervét megvalósítva több társával (Gyulai István, Ozorai István, Vizaknai Gergely) átültette magyar nyelvre és kiadta majdnem a teljes Bibliát (5 könyv kivételével). Az első rész (Mózes 5 könyve) 1551-ben jelent meg. A Biblia többi könyve azonban nem sorrendben készült el, és előfordult hosszabb szünet is az egyes részek megjelenése között.
1559-ben kálvinista hitre tért (református lett), ezért Brassóból, amely evangélikus város volt, nem kapott többé papírt a kiadványai gyártásához. Így 1564-ben ő maga építtetett magának egy papírmalmot, hogy el tudja látni a nyomdáját papírral.
Hosszas vívódás után elszánta magát egy harmadik vallásváltásra: 1569-ben az unitárius (más néven antitrinitárius, azaz szentháromságtagadó) hitre tért át Dávid Ferenc hatására, akinek hitvitázó írásait és más elméleti munkáit is kiadta.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
