Egy nemesemberről meg az ördögről (99. fabula): ez a mese azért különleges, mert ez nem fordítás, hanem Heltai saját alkotása. Önállóan írta.
Ez a mese a kötet utolsó előtti darabja és a gyűjtemény legterjedelmesebb darabja is egyben.
Keletkezés: a 16. század közepén íródott.
Műfaj: fabula (de már a novella felé mutat).
Téma: a történet egy sötét tónusú ördöghistória, amely a nemesek haszonszerzéséről, úrhatnámságáról, fényűzéséről szól.
Cím: a két főszereplőt nevezi meg.
Idő: a 16. század közepe (a megírás ideje)
Időtartam: kb. 1 év.
Helyszínek: a nemes háza, falu, pokolba vezető út.
Szerkezet: arányosság jellemzi: 3 egyenlő súlyú jelenet van, amely 3 helyszínen játszódik: a nemes házában, a faluban és a pokolba vivő úton.
Alaphelyzet: a gazdag nemesember még több vagyonra vágyik.
Bonyodalom: felfogadja az ördögöt, aki azt kéri cserébe, amit a jobbágyok szívesen adnak. A nemesember azt hiszi, jó vásárt csinál, hiszen az agyonsanyargatott jobbágyoknak már így sincs semmijük.
Kibontakozás: a nemesember kívánságára az ördög sanyargatja a pórnépet. Az a cél, hogy még több pénzt sajtoljon ki belőlük a nemesember számára. A nemes ispánjának képében a kizsákmányolás legravaszabb módszereit eszeli ki, s kiforgatja a jobbágyokat az utolsó fillérjükből is. Közben a nemesember felesége, a cifra nemesasszony még jobban cifrálkodik és költekezik.
Heltai egy-egy képben felvillantja a falu világát, pl. egy ember az udvaráról az útra kifutó ökör után szalad és káromkodik, egy anya síró gyermekét ringatja bölcsőjében, és szidja, amiért nem akar elaludni stb. A faluban többször is elhangzik: „Vigyen el az ördög!”
De az ördög nem viszi el az ökröt, a gyermeket, mert a jobbágyok nem szívből kívánták, hogy vigye el őket, hanem csak dühösek és indulatból beszéltek. (A megegyezés értelmében az ördög csak azt viszi el, amit a jobbágyok szívből neki kívánnak adni.)
Tetőpont: egy parasztasszony, amikor meghallja, hogy jön a nemesember, azt kiáltja, hogy vigye el az ördög a vérszívó urat, és ez a kívánság szívből jön. Ezzel az ördög elnyeri szolgálatának jutalmát.
Megoldás: egy év elteltével az ördög kéri a nemesembertől a jussát. A nemesember retteg, könyörög, ajándékot kínál fel, de hiába, az ördög elviszi a nemesembert. Ráadásul a pokolba vezető úton a nemesembernek még azt is meg kell tudnia, hogy a felesége megcsalta.
Cselekményvezetés: lineáris (időrendben meséli el az eseményeket). Nincsenek megállások, kitérők, a történet zökkenők nélkül, gördülékenyen halad előre a végkifejletig.
Kifejezőeszközök: legfontosabb a környezet leírása. Az első jelenetben még nincs környezetrajz, a másodikban már igen (megannyi vázlatos képpel adja vissza Heltai az estébe hajló falu életét).
A 3. jelenetben lefesti a pokol irracionális világát is, a jövő-menő ördögöket, a rikoltozásokat, jajgatásokat, a kénköves tüzes tó fényét. Ezek a középkori víziókhoz hasonlóan érzékeltetik a pokol világát.
A pokol lefestése azért különösen fontos, mert a mese egész tanulsága a pokol légkörétől kap nagyobb hangsúlyt, hiszen az ördögök elmondják, hogy nagyobbra kell ásniuk a tavat, mert már betelt, pedig még sok kegyetlen nemesember van a földön, akinek helyet kell csinálniuk.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
