Munkássága: Heltai Gáspár sokoldalú alkotó ember volt, életműve az érett reneszánsz szép példája.
- Írói munkássága
Saját művet kizárólag magyar nyelven írt (latin és német nyelvű munkái nem saját szerzemények).
Íróként Heltai volt a magyar reneszánsz széppróza egyik megteremtője. Írásaiban fokozatosan jutott érvényre a világiság és az irodalmi igény.
Sok mindent írt, pl. meséket, dialógust, imakönyvet, haláltáncéneket, de megpróbálkozott az időmértékes verselés megtanulásával is. Munkáinak sokszor valamilyen erkölcsi tanítás volt a célja (pl. A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus). Műveinek közös jellemzője, hogy csupa olyan könyvet írt, amely a lelki épülést szolgálja.
De Heltai nevéhez fűződik a Mátyás királyról szóló csattanós történetek megírása is, amelyek erősítették a jó királyban való hitet és számos Mátyás-anekdota és monda népszerűsítéséhez járultak hozzá.
Heltai írói tevékenysége a vallásos szellemű, polgári jellegű elbeszélő próza jegyében zajlott, melyben a profán szórakoztatás és a művészi igény is érvényre jut.
- Fordítói munkássága
Heltai műveinek nagy része fordítás, pontosabban szabad átdolgozás (önálló fogalmazásnak tekinthetőek), de találhatók bennük teljesen eredeti betoldások is (Heltai sokszor egész fejezetnyi kiegészítéseket írt).
Legjelentősebb fordítói vállalkozása a bibliafordítás volt, amely minden fontos reformátor-író irodalmi programjában szerepelt.
1551-től dolgozott Kolozsváron az a fordítóközösség, amelyet Heltai irányított, és amelynek célja a teljes Biblia lefordítása és kiadása volt. A munka azonban rendszertelenül és hosszú időn át folyt, a részek nem sorrendben készültek el, s az elkészült Biblia végül hiányos maradt. Így a kötet, bár a pillanatnyi szükségleteket kielégítette (a hívek anyanyelvükön olvashatták a szentírást), népszerűvé nem válhatott.
Bibliafordítói tevékenysége mellett más fordítások is fűződnek Heltai nevéhez. Neki tulajdonítanak több fordítást is (pl. Salamon és Markalf c. népkönyv, Nagy Sándor históriája).
János Zsigmond utasítására készült Háló c. fordítása 1570-ben, melynek eredetije Gonsalvius Regionaldus Montanus volt spanyol domonkos szerzetes latin nyelvű vádirata az inkvizíció ellen. Regényes elbeszélésekkel teli történetről van szó, amelybe Heltai beleszőtte a saját nézeteit és a hazai viszonyokról szóló leírásokat is. E betoldások közül kiemelkedik a segesvári disputa leírása és a Végező beszéd, melyben arról értekezik, hogy milyen örvendetes az inkvizíciónak és a Habsburgoknak Erdélytől való távolmaradása.
Ponciánus császár históriája c. kötetét (1572) az első magyar világi témájú novelláskönyvként tartjuk számon. Ebben egy indiai eredetű keretes elbeszélésfüzért, a Hét bölcs ember c. mesegyűjteményt fordította le és dolgozta át egy német nyelvű változat alapján. Ez a gyűjtemény a világirodalom történetének egyik legrégibb mesegyűjteménye. Heltai saját stílusjegyeivel megújítva adta közre.
Sokat foglalkozott a humanista Antonio Bonfini (Mátyás király krónikása) munkásságával is, akinek szétszórt kéziratait folyton gyűjtögette.
Ő írta az első magyar nyelvű krónikát is (Chronica az Magyaroknac dolgairól: mint iöttec ki a nagy Scythiaból Pánnoniában, És mint foglaltác magocnac az országot: És mint bírtác aszt Hertzegről Hertzegre, És Királyról Királyra, nagy soc tusakodásockal és szántalan soc viadalljockal, Mellyet Heltai Gaspar Meg írta Magyar nyelven. És ez rendre hoszta, Az Bonfinius Antalnac nagy könyvéből, és egyéb Historias könyvekből, nem kiczin munkával…).
Fő forrásként Antonio Bonfini latin nyelvű krónikáját használta, de munkája nem puszta fordítás, hanem önálló szempontok szerint való kivonatolás. Bonfini művét veszi alapul, de a történeti munkát regényes krónikává alakítja, így inkább átdolgozásról van szó.
A krónikát Heltai özvegye adta ki Kolozsváron 1575-ben (ugyanis Heltai 1574-ben meghalt, és a nyomdát előbb özvegye, majd fia vezette tovább). A magyar történelem Heltai Gáspár által vált a nemzet közkincsévé, méghozzá addig nem látott terjedelemben. A krónika protestáns szellemű, de nincs benne erőteljes, éles támadás a katolicizmussal szemben.
- Kiadói, nyomdászi tevékenysége
Nyomdászként mindig annak a vallási irányzatnak a kiadványait jelentette meg, amelyhez éppen tartozott (többször is váltott felekezetet). Evangélikus (1559-ig), református (1559-1568) és unitárius (1569-1571) kiadóként is működött. 1571-ben Báthory István cenzúrarendelete keresztülhúzta kiadói terveit, ettől kezdve már csak világi kiadványokat gyártott.
Heltai szerkesztésében énekeskönyv is napvilágot látott (Cancionale, 1574), melyben olyan énekmondók történeti tárgyú énekei olvashatók, mint Tinódi Lantos Sebestyén, Valkai András, Nagybáncsai Mátyás, Görcsöni Ambrus, Temesvári István és Temesvári János. Összesen 15 ének található benne.
Heltai nyomdája volt a magyar reformáció első és legnagyobb hatású hazai nyomdája. Megalapítása előtt reformátor-íróink Krakkóban nyomtatták ki munkáikat, mert itthon nem volt erre lehetőségük.
Heltai egész könyvkiadói tevékenysége a magyar irodalom szolgálatában állt. Jelentőségét az adja, hogy Heltai és utódai nyomdájából került ki a 16. századi Magyarország teljes könyvtermésének csaknem negyede, több mint 200 mű, és ezeknek több mint a fele magyar nyelvű. Heltai kitűnő üzletember is volt, így nyomdája a század legtöbbet termelő hazai vállalata lett.
Kiadványait magyar és latin nyelven jelentette meg. Következetesen egységes írásmódot alkalmazott bennük, és a magyar kiadványokban általa használt antikva betűtípus hatással volt az egységes magyar helyesírás és hangjelölés kialakulására.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
