A 2. strófában az elszivárgó idő képe teljesen metaforikus.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
A teljesség utáni vágy jelenik meg itt: a beszélő a való világot, a teljes valót akarja versbe venni.
Az irodalom, a művészet, a műalkotás természetesen beletartozik a teljességbe, de csak része az egésznek, nem maga az egész. Nem cél, hanem eszköz arra, hogy a valóságot birtokba vegyük.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Tehát a költészetet is a használati értéke teszi széppé, ahogy a forrás is azért szép, mert fürödhetünk benne.
A beszélő ezután elutasítja más költők viselkedését:
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
A „koholt képek” itt mondvacsinált, rágalmakkal előrántott, nem igazi, nem valóságos képeket jelent.
A „szeszekkel mámort mímelni” azt jelenti, hogy alkohol segítségével idézi elő a mámort, ami persze nem igazi mámor, nem valóságos öröm, csak afféle pótlék, színlelt mámor. Ez a sor a mámorba, italba, narkóba menekülő világ teljes elutasítását jelenti.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Nem az értelem a csúcsa az emberi világnak, még azon is tovább kell lépni, a csillagok fölé. Nagy ívű vers.
Az „értelemig és tovább” kijelentés „tovább” szava egyébként komoly értelmezési problémákat vetett fel, és több elemzői vélemény is született.
Van, aki szerint a „tovább” az ösztönök, a tudatalatti világát jelenti. A másik vélemény azonban a klasszikus német filozófia (Kant, Hegel) egyik gondolatát sejti mögötte. Eszerint az ész és az értelem két külön dolog (értelem=a helyes ítélet és következtetés képessége, ész=a jelenségek okainak és lényegének felismerése), vagyis a gondolkodás különböző fokozatairól van szó.
A vers gondolatrendszerébe az utóbbi értelmezés illik bele jobban. Már csak azért is, mert a „tovább” után mindjárt a „szabad ész” fogalma következik.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Az élet nemcsak a fizikai szükségletek kielégítéséről szól. Az, hogy „a mindenséggel mérd magad” egy erkölcsi és egy szakmai parancs is egyben. József Attila elítéli a meghátráló, kiegyező költőket, akik nem tartják be ezt a parancsot.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szétadom, online oktatásban carryzem az órát