Motívumok:
- álmatlanság mint betegség – elterjed Macondo lakosai között, s ennek következtében egy idő után mindent elfelejtenek, még a tárgyak nevét is (a székre ráírják, hogy „szék”). Az álmatlanság ellenszerétől viszont meggágyulnak.
- emlékezet – minthogy ellenáll a megsemmisülésnek, az elmúlásnak, a feledésnek, az emlékezet maga az élet. Ezért esik a Buendía család és Macondo népe az álmatlanság kórjába Melchiades elfeledése után („A látogató azonban átlátott rajta. Megérezte, hogy elfeledték, s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.”)
- feledés – egyenlő a halállal. Ezért állnak ellen minden erejükkel a nemzetség utolsó tagjai (Aureliano Babilonia és Amaranta-Ursula) a feledésnek.
- virágzás-hanyatlás-pusztulás – a Buendíák, a család háza és Macondo életében ugyanaz a folyamat játszódik le (pl. a család háza eleinte bővül, szépül, aztán egyre elhanyagoltabbá válik, a vége felé már hangyák lepik el, végül pedig egy hatalmas forgószél felrepíti és elpusztítja).
Szimbólumok:
- a helyszín, Macondo (eredetileg érintetlen föld, csak később jönnek be a telepesek, a kereskedelem és a technika) – túlmutat önmagán, egyszerre jelképezi Kolumbia, Latin-Amerika és az egész emberi világ színterét
Nyelvezet: filmszerűen láttat, erősen vizuális jellegű (az író a filmszakmában is dolgozott).
Esztétikai minőség: a Száz év magány a 20. századi abszurd regények vonásait hordozza.
Szereplők, jellemek: rendkívül sok a szereplő, ráadásul hasonló vagy azonos nevekkel, így az olvasó egy idő után elveszíti a fonalat, hogy ki kinek a kicsodája. Érdemes felrajzolni magunknak olvasás közben a Buendíák családfáját…
A regény szereplői nem idealizált hősök, hanem hús-vér emberek. Márquez megmutatja, hogy hús-vér emberek vagyunk, hibákkal és vágyakkal: van a regényben egyfajta hétköznapiság, ami könnyen átérezhetővé és érthetővé teszi.
Ugyanakkor a szereplők mitikussá váló figurák, akiknek megvannak a mitológiai megfelelőik. Így válik a történet általánossá: nem csak egy család történetét olvashatjuk.
A szereplők valahogy befelé élnek, innen ered a címben szereplő „magány”. A Buendíák úgy élik magányos, önmagába zárkózó életüket, mintha nem létezne a külvilág. Csak a regény egészéből érthető meg, hogy még ezeket a magukba forduló sorsokat is mélyebb és jelentősebb erők mozgatják.
José Arcadio Buendía: az ősapa.
- gyilkosságot követ el – kiűzetés (lásd a Paradicsomból való kiűzetés története, Biblia)
- házasságkötés unokatestvérével, Ursulával – újabb bűn (vérfertőzés), amelynek következménye lesz (már az őseiknek is korábban vérfertőzés miatt disznófarkú fiuk született, tehát egyfajta átok ül a családon)
- többször is expedíciót indít, családjával a tengerpartra akar eljutni, de ez nem sikerül, végül sok vándorlás után megtelepszik az őserdő mélyén és megalapítja Macondót
- tudásvágya a bibliai Ádáméhoz hasonló (kíváncsisága, értelmező elméje és személyes erőfeszítései révén birtokába jut az évezredek során megszerzett emberi tudásnak és tapasztalatnak, pl. „A föld kerek, mint a narancs.”)
Jellemvonásai két fiában különválnak (a későbbi leszármazottak ezeket az alaptulajdonságokat őrzik és örökítik tovább):
Aureliano Buendía: inkább a szellem embere, visszahúzódó, töprengő, elmélyülésre hajlamos.
José Arcadio: gyakorlatias ember, vállalkozó szellem, tetterő és férfiasság jellemzi.
A José Arcadio és az Aureliano nevek makacsul ismétlődnek a későbbi nemzedékekben, ahogy a jellemvonások is. „Ursula viszont nem tudta leplezni homályos rossz érzését. A nevek makacs ismétlődése a család hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít. Míg az Aurelianók zárkózottak, de éles eszűek voltak, a José Arcadiók lobbanékonyak és vállalkozó kedvűek, de a végzet jegyét viselték magukon.”
Ursula: az ősanya. Erős akaratú, nagy munkabírású, szívós asszony. Biztos értékrendje van. Hűséges, a családot összetartani igyekvő hitves.
Pilar Ternera: szintén Macondo alapítói közé tartozik, José Arcadio Buendía ágyasa. Szenvedélyes természet, az ösztöneire hagyatkozik. A szerető prototípusa, Aurelianónak és José Arcadiónak is gyereket szül, majd távolról figyeli gyermekei és unokái életét, és átsegíti őket a szexualitás első problémáin.
A női nem alaptulajdonságait két szereplő hordozza a regényben, Ursula az egyik, a másik Pilar Ternera. Ők ketten a Buendía nemzetség, tágabban az emberiség ősanyái. A család későbbi nőtagjai az ő tulajdonságaikat őrzik és örökítik tovább.
Melchiades: a „hírvivő”. A görög mitológiából ismert Hermész lehet a mintája, mivel ő is átjár a halál és az élet határain. Melchiades megírja a család történetét, tragédiáját szanszkrit nyelven, s titkos irataiba nemcsak a falualapító ős feledkezik bele, hanem ezzel zárul a regény is, amikor a sokadik utód megfejti a titkot.
Remedios: szépségéről, külleméről abból a hatásból sejthetünk valamit, amelyet a férfiakra tesz, és abból a kavarodásból, amelyet különböző, akaratlanul előidézett kalandjai keltenek.
Fernanda: kizárja a világot a házából
Aureliano Buendía ezredes: 17 gyermeket nemz, akiket egytől egyig megölnek, 20 évig tartó háborúban 32 csatát vezet, és mindet el is veszti, diktátor lesz, majd haláláig kis aranyhalakat domborít ötvösműhelyében
Második Aureliano: bármi is történik körülötte, a szeretőjénél dáridózik, majd amikor az özönvíz miatt tönkremegy, tombolajegyeket rajzol.
Aureliano Babilonia: az ötödik generációhoz tartozik, ő fejti meg a Melchiades által írt titkos pergamentekercset, amely Macondo és a Buendía család jövőjét tartalmazza. Ekkor következik be Macondo és az utolsó Buendía pusztulása.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
