Cselekmény: a történet szinte áttekinthetetlenül szövevényes. Középpontjában a Buendía család áll, melynek életében realitás és mítosz természetes egységet alkot.
A cselekményt a figuráknak az a képessége viszi előre, amellyel megjelenésük pillanatában külön világot tudnak teremteni maguk köré. Lényük szinte felolvad az általuk kavart, tobzódó eseményekben.
A családot alapító José Arcadio Buendía és felesége, Ursula gyilkosság és vérfertőzés vétke miatt kénytelen elmenekülni korábbi „paradicsomi” otthonából, szülőföldjéről az őserdőbe, ahol barátaikkal együtt ők az első telepesek. Megalapítják a Macondo nevű falut és romlatlan természeti állapotban élnek saját íratlan törvényeik szerint.
Kezdetben csak Melchiades és cigánycsapata jelenik meg időnként Macondóban (s érdekes dolgokat hoz a faluba: laboratóriumot, látcsőt, repülőszőnyeget). Macondo lakosai sokáig békében és harmóniában élnek. Ez a kezdet a mítoszok, a történelem előtti idők újraélése, egyfajta paradicsomi állapot.
Ezt a nyugalmat először a hatóság embereinek érkezése zavarja meg. A második nemzedékhez tartozó Aureliano Buendía ennek nyomán szervezi meg, hogy Macondo férfijai hadba vonuljanak a liberálisok oldalán a konzervatívok ellen.
Amikor beköszönt a béke, Macondo lakosai kapcsolatot teremtenek a külvilággal, s ennek köszönhetően sok újdonsággal ismerkednek meg. Megjelenik az életükben a modern világ minden találmánya és bonyolult gazdasági-társadalmi viszonyrendszere.
Minden apróság csodaszámba megy, de az emberek a csodálkozáson túl saját elmaradottságukra is rádöbbennek, és arra, hogy addigi életformájuk megsemmisült. Hirtelen valótlanná válik az életük.
„Úgy látszik, Isten próbára akarta tenni Macondo lakosainak álmélkodó-képességét, s addig penderítette őket ujjongás és csüggedés, kétség és megvilágosodás között, hogy végül már senki sem tudhatta biztosan, hol kezdődik és hol ér véget a valóság.”
A kisvárosra hirtelen tör rá a civilizáció, és látszólag szinte követhetetlen fejlődést eredményez. Közben a hagyományos, ősi világ formái menthetetlenül felbomlanak.
A kapcsolatteremtés a környező világgal végeredményben betegséget, halált és háborút hoz Macondóra. Az történik, hogy egy zárt világba belép a civilizáció s romlását okozza. Amint megjelenik, mindent lerombol és megfertőz (ebben Rousseau gondolatai köszönnek vissza).
Betör a kapitalizmus, egy észak-amerikai banántársaság megismerteti őket a könnyen szerezhető pénzzel, a hatalmas banánültetvény felvirágoztatja a városkát. A jólét azonban nem tart sokáig.
A cég kiszipolyozza a városkát, és mivel a munkások szervezkedése veszélyezteti a profitot, sztrájkjukat tömegmészárlással torolja meg, aztán elköltözik. Nem hagy maga után mást, csak romokat (a házakban és a lelkekben is).
Macondóban ezután 5 éven át folyamatosan esik az eső, hatalmas özönvíz zúdul a városkára és majdnem mindent elpusztít. A vízözönt ráadásul nagy szárazság követi. A város és vele a Buendíák nemzetsége most már feltartóztathatatlanul rohan a végpusztulás felé.
A regény generációk egymásutánján keresztül követi végig a Buendía család történetét, melynek háttere a helység, Macondo története, ahol természeti és társadalmi csapások, esztelen szerelmek pusztítanak. Az egyes sorsok végül beleolvadnak Macondo felemelkedésének és hanyatlásának krónikájába.
Sok a fantasztikum, a mesebeli fordulat. Ezek bármennyire is önkényesnek látszanak, valójában nem azok: az író mindvégig érezteti, hogy a szereplők életét mélyebb erők irányítják, sorsukat a latin-amerikai történelem rejtett mozgatói szabják meg.
A regénykompozíció alaprétegét az az objektív folyamat adja, ahogy Macondo áldozatul esik a neokolonializmusnak, majd gazdasági felívelése után visszaesik egy barbár pusztulás korszakába.
Száz évvel Macondo alapítása után az utolsó Buendíát és a város maradékát egy mítoszi erejű vihar, egy tornádó törli el a föld színéről.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
