Értelmezés: bár egy család történetét beszéli el (a családalapítással kezdődik és az utolsó Buendía vérfertőző szerelmével és halálával ér véget), a Száz év magány nem nevezhető egyszerűen családregénynek.
Márquez szerint a regény „a lázálmokban élő, vergődő és rettenetes Latin-Amerika megjelenítése, azé az Amerikáé, ahol minden erőfeszítés veszendőbe megy, ahol történik ugyan ez meg az, de minden előre meg van írva.”
Márquez úgy írja meg a történelmet, ahogy azt az emberek átélik, ahogy a hétköznapi események tükrében látják, és ahogy egymásnak elmondják, elmesélik. Tehát egy olyan valóságot ír meg, amely egyszer már elbeszélésformát öltött.
A latin-amerikai népek sorsán túl a regény mélyrétegei az egész emberiség fejlődéstörténetének főbb vonulatait is elénk tárja, eseményei történelemfilozófiai mélységekbe nyúlnak.
Az írói szemlélet két alapelve:
- a történelem előre „meg van írva” – az emberek hiába próbálnának ellene tenni
- a jellemek, a sorsok, a történetek ismétlődnek az időben
A Száz év magány nem egy mitológiát feldolgozó, hanem új mítoszt létrehozó regény. Márquez mitikus szintre emeli a Buendía család történetét, mivel sorsukban az egyetemes emberi sorsot jeleníti meg. Az öt generáció az ember életét, bűneit általánosságban példázza.
Márquez a mítosz jellemzői szerint formálta meg Macondo lakosait, a Buendíákat és a cselekményt – mind egy világkép és egy önértelmezés részei. A közösség és az egyén is válaszokat keres létének eredetére és céljára, valamint az egyén és a világ viszonyára.
Emellett Macondo alapításának és pusztulásának története ősi mítoszok játékos, ironikus parafrázisát adja. Mindenekelőtt bibliai történetekkel találunk párhuzamot:
- José Arcadio Buendía és Ursula (a görög mítoszokra is jellemző) vétséget (vérfertőzést) követ el, amikor egybekelnek annak ellenére, hogy unokatestvérek
- barátja, Prudencio Aguilar meggyilkolása a második bűn, amely miatt José Arcadio arra kényszerül, hogy feleségével és barátaival elhagyja szülőföldjét – a szituáció a Paradicsomból való kiűzetést idézi
- hosszú vándorlásuk a zsidó nép Egyiptomból való szabadulását és az új haza keresésének motívumát idézi
- honalapítás – Macondo nem kecsegtet kevesebb bőséggel és jóléttel, mint a bibliai „ígéret földje”, a tejjel-mézzel folyó Kánaán
- 5 évig tartó eső – a bibliai vízözön megfelelője
- Ursula és Pilar Ternera csaknem másfél száz évig élnek, ősanyák
- az utolsó Buendíát egy mítoszi erejű vihar törli el a föld színéről
A szereplők számára élet és halál, jelen és múlt, megtapasztalható és tapasztalaton túli szerves egységet képez, példák:
- Prudencio Aguilar a halál magányából visszatérve felkeresi José Arcadiót.
- a halál bejelenti Amarantának, hogy hamarosan eljön érte, ezért kezdjen bele saját szemfödelének elkészítésébe
- Ursula időskorában rég halott rokonaival beszélget („Ursula olyan eseményekről beszélgetett az elődeivel, amelyek jóval a születése előtt mentek végbe, örvendezve hallgatta a híreiket, és velük együtt siratta mindazokat, akik jóval később haltak meg, mint maguk a látogatók.”)
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
