Az a fekete folt – elbeszéléstechnika
Elbeszélői hang: Mikszáth nem a hagyományos mindentudó elbeszélő szerepét ölti magára. Sok minden titoknak tűnik az elbeszélő számára is a történet kapcsán, és amit ő nem tud, azt az olvasó sem tudja.
Például amikor Olej Tamás hazaérkezik, nem tudja, hogy ki volt Anika látogatója, és az elbeszélő sem tudja, vagy legalábbis az olvasóval nem közli. Tehát mind az elbeszélő, mind az olvasó számára „ismeretlen” a történet, az események csak utólag válnak átláthatóvá, a vége felől nézve.
Ugyanakkor az elbeszélő belelát Olej Tamás fejébe és pontosan tájékoztatja az olvasót, hogy mi játszódik le a főhősben Taláry Pál herceg ajánlatára. Viszont a történet vége felé közeledve már nem közli a bacsa gondolatait, csak külső megnyilvánulásairól (mozdulatok, hangosan kimondott szavak) tájékoztat. Így az olvasó számára egyre átláthatatlanabbá válik Olej Tamás alakja.
Itt tehát nézőpontváltás történik: amíg belelátunk a bacsa fejébe, addig az ő szubjektív nézőpontjából ismerjük meg az eseményeket, amikor már nem látunk bele, akkor viszont külső, objektív nézőpont uralkodik. (A szubjektív nézőpontot csak a mindentudó elbeszélő tudja megmutatni, aki ismeri a szereplő gondolatait is, ám ezt az elbeszélői szerepet mintegy menet közben felfüggeszti Mikszáth.)
Elbeszélői pozícióváltások: Ahogy a történetben ábrázolt világ változik, úgy változik az elbeszélő pozíciója is.
Az elején egy archaikus énekmondót imitál, később egy 19. századi regényíró szerepét veszi fel, aki szinte teljesen azonosul hősével, közvetíti gondolatait. Aztán szétesik a kezdeti idill, s ezzel párhuzamosan az elbeszélő is egy távolságtartó nézőpontra vált: mintegy elidegenedik hősétől, már nem lát bele a gondolataiba (nem tudja, mit tervez, amikor az eget fenyegeti). A zárlatban, amely legendásítja a történetet, az elbeszélő ismét epikus költőként szólal meg.
Beszédaktus-elmélet: ide kapcsolódik a beszédaktus vagy beszédtett fogalma, ami azt jelenti, hogy bizonyos szavak kimondása tettnek, cselekvésnek minősül. Mikszáth számos ilyen beszédtettet alkalmaz ebben a novellában, pl.
- Ami elhangzik: „hát nem a tűzhelyen öntöttétek az ólmot Anikával (…)?” (a bacsa mondja a bojtárának) – Jelentés: Olej Tamás jóváhagyja a Matyi és Anika között szövődő kapcsolatot. Ez a jóváhagyás maga a beszédtett.
- Ami elhangzik: „Még ilyet nem ettem” (a herceg dicséri Anika főztjét). – Jelentés: látszólag az ételről mond véleményt, valójában kiemeli a lányt az átlagemberek közül. (Az udvarlás része.)
- Ami elhangzik: „Ne legyek én előtted soha herceg, Anika”, mondja a herceg. – Jelentés: ha másként fogsz szólítani, akkor a viszony is más lesz köztünk. (El akarja tüntetni a kettejük közt levő távolságot, hogy megkaphassa a lányt, ezért úgy tesz, mintha pusztán bizonyos szavak kimondása már önmagában cselekvés volna és megváltoztatná a helyzetet. Ezzel valósággal hirdeti a beszédtett-elméletet.)
- Ami elhangzik: „Minek mondta hát el akkor – hörgé tompán –, cselekedett volna anélkül…” – Jelentés: Olej Tamás beleegyezik, hogy a herceg elvigye a lányát. Ez a legfontosabb beszédtett a műben, az apa válasza a tisztességtelen ajánlatra. Látszólag nem mond se igent, se nemet, de ez a mondata mégiscsak cselekvés: azt jelenti, hogy odaadja Anikát.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
