Az olvasó talán nem ismeri fel rögtön, hogy ez nem szerelmi történet, de Olej Tamás igen. Az apa számára első perctől fogva nyilvánvaló, hogy Taláry Pál nem feleségnek akarja a lányát, így apaként az a kötelessége, hogy megvédje Anikát a hercegtől. Még akkor is, ha Anika szerelmes a hercegbe és szívesen elmenne vele (hiszen Anika csak egy naiv kislány, akit elszédít a nagyúr széptevése).
Az a törvénytelen kapcsolat, amit a herceg akar, egyrészt a lány erkölcsi bukásához vezet, másrészt egy nagy szerelmi csalódás is kilátásban van Anikának, hiszen ez csak az ő részéről igaz szerelem, Taláry Pál részéről nem több szórakozásnál.
Tehát a herceg szándéka Anikával tisztességtelen, aljas, és az apa ehhez az alantas szándékhoz beleegyezését adja: egy gyenge pillanatában gyakorlatilag eladja a lányát. A döntésével hozzájárul ahhoz, hogy a lányából bukott nő legyen, egy nagyúr kitartottja. Sőt, az engedély megadásával ő maga taszítja Anikát bele ebbe a szakadékba.
Az a tény nem mentség a számára, hogy az ő döntésének aligha volt meghatározó szerepe: ha nemet mond, akkor a herceg megszökteti Anikát a tudta nélkül vagy erőszakkal veszi el tőle. Ha így történik, akkor se tehetett volna semmit és a végeredmény ugyanaz lenne.
És mégis. Kevésbé lett volna rossz a helyzet, ha a herceg úgy viszi el Anikát, hogy a bacsának nem szól, mert akkor az apát nem furdalná a lelkiismeret, hogy ő ebbe szinte beleegyezett, hogy tulajdonképpen megengedte, hogy a talári herceg elvigye a lányát szeretőnek. Nem érezné úgy, hogy tönkretette a saját gyermekét azzal, hogy egy pillanatra elgyöngült és engedett a kísértésnek.
Akkor valószínűleg csak tehetetlen haragot érezne, amiért nem tudta a lányát megvédeni, de tudta volna, hogy megtett mindent, amit lehetett. Így azonban egész más a helyzet: amikor az üres szobában Anika helyett csak a herceg ajándéklevelét találja, képtelen elfogadni a helyzetet, nem tud megbékélni.
A pillanatnyi erkölcsi botlás olyan mardosó bűntudatot ébreszt a bacsa lelkében, hogy valósággal belebetegszik. Eszméletlen állapotban félrebeszél: szörnyekkel, kígyókkal, sárkányokkal viaskodik.
Tetőpont: Olej Tamás beleőrül az önvádba. Zokogva elbúcsúzik kedvenc juhaitól, aztán felgyújtja az aklot a nyájjal, amelyre olyan büszke volt, majd elhagyja a vidéket. Csak egy fekete folt marad utána, olyan folt, amilyen a lelkén is maradt, hiszen önmaga elől nem tud hová menekülni.
Megoldás: azóta nem nő fű az akol helyén. A zárlat kétsornyi idézet, amely a mesék világába, egy távoli, homályos időbe helyezi a történetet.
Olej Tamás bukásával egy olyan világ omlik össze, amely ősi, bukolikus jellegű volt: az erkölcsi rend, a természetesség és a költészet hatotta át. Ezt a világot (is) jelképezi a brezinai völgy, a bacsa birodalma.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
