A vers műfaja, verselése
A Tisza tájleíró költemény: Petőfi leírja, mi minden ragadta őt meg a természetben járva, s mennyi apró szép részlet olvadt egységes, hatalmas, lenyűgöző szépségű képpé a szeme előtt: a csendes folyó, a homokos part, a mező, azon túl az erdő, a túlparti bokrok, köztük távoli torony, esti felhők az égen, vizet merítő menyecske, aztán a csönd, amit a távoli malom halk zúgása sem zavar meg, stb.
Ennek a csöndes szépségnek a képét váltja fel néhány nap múlva a tomboló, pusztító, megáradt Tisza képe, amely mindenben ellentéte az előzőnek: vágtat, rombol, zúg, bőg, stb.
Petőfit a lírai realizmus képviselőjének szoktuk tartani a magyar költészetben, mégis azt lehet mondani, a romantika természetképének (az ember és a táj szinte azonosul) adja jó példáját A Tisza című versben. De túl ezen a vers realista, Petőfit pedig a romantikát meghaladó lírikusnak tekintjük.
Nagyon aprólékos, gondos megfigyeléseket tett, alaposan kimunkálta a részleteket, s ezt a romantikán túlmutató jelleget szokás nagyra tartani a versben. Szemben a romantika képzelt, valótlan világával, képalkotásának irreális voltával egy realista vers leírásai pontosak, szinte műszerrel mérhetőek, a leírt tárgy vagy dolog konkrétan beazonosítható.
Horváth János éppen a konkrétumok érzékletessége, valódisága miatt tartotta remekműnek A Tiszát: azért méltatta, mert „igazi leírás”. Igaz, itt nincs olyan kameramozgatásos szerkesztési technika, mint Az alföldben, itt egy nézőpontból látjuk a tájat, de ez semmit sem von le a „látványvers” értékéből.
A Tisza valóban szép példája a lírai realizmusnak, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy egy realista tájleíró vers nem azért realista, mert a valóságnak megfelelően mutat be egy létező tájat, a költészet nem fényképezés vagy ismeretterjesztés! Nagyon fontos megérteni a lírai realizmussal kapcsolatban azt, hogy a vers azért realista, mert a költő gondolatait, hangulatát, lelkiállapotát, életérzését igyekszik minél pontosabban, minél árnyaltabban visszaadni.
Az ilyen versnek sajátos hitele, valószerűsége van, de nem csupán a tényszerű megfigyelések pontos leírása miatt, hanem a gondolatébresztés, a hangulatteremtés miatt is: a költő saját érzelmeinek és gondolatainak őszinte feltárásával érzelmi állásfoglalásra ösztönzi az olvasót is.
Ami a verselést illeti, Gyulai Pál és Illyés Gyula is megállapítja, hogy Petőfi hanyag rímelő, és erre A Tisza jó bizonyíték. A „Mely nyelv merne versenyezni véled?” kifejezetten csúnya verssor a sok „e” betű miatt…
A verselés ütemhangsúlyos, a magyar tízes laza ritmusát használja Petőfi arra, hogy ráérősen elmesélje, mit lát és hall a Tisza partján.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
