Témája: egy új tájeszmény, a síkság éltetése a vadregényes hegyvidéki tájjal szemben. Petőfi hatalmas lendülettel ragadja meg, tárja elénk az alföldi látványokat, a kutat, a homoki gazt, a vércsét, a valóság legigénytelenebb jelenségeit.
A vers középpontjában a költő áll, aki a tájbenyomásokkal lélekben egyesül. Az alföldi tájban a semmi nyűgöt nem tűrő szabad élet szimbólumát látja. A versből sugárzik a világ és ember létezése fölött érzett betelhetetlen öröm, a túláradó világszeretet.
Kifejezőeszközök: metaforák, megszemélyesítések, ismétlés, alliteráció, hangok, mozgások, pontos leírás
Motívumok: az alföld (a róna), Kárpátok, Duna-Tisza köze, sas
Beszédhelyzet: visszatekintő. A vers Pesten keletkezett, nem az Alföldön, tehát Petőfi emlékezetből idézte fel az alföldi tájat, amelyet nem láthatott a megírás pillanatában. Viszont néhány héttel korábban járt otthon szüleinél Dunavecsén (erről Füstbement terv, Egy estém otthon című családverseiben írt), így még friss volt a hazai táj élménye.
A lírai versek egyik legismertebb szerkezettípusa a leíró szerkezet. Az alföld tájleíró vers, melynek térben és időben is lineárisan haladó szerkezeti struktúrája van.
A leírás alapvetően epikai eszköz, de Petőfinek a tájhoz való személyes viszonya, az alföld iránti szeretete lírizálja az epikumot. Tájleíró versei gyakran kezdődnek vagy végződnek a táj iránti szubjektív vallomással, mint jelen esetben is.
Nagyon sajátos szerkesztési technikát figyelhetünk meg Az alföld című versben: a költő előbb tágítja a látókört, aztán fokozatosan szűkíti, majd egyetlen ponttá zsugorítja, végül a horizont legtávolabbi széléig lendíti (s ezzel az Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel).
Petőfinek egyik kedvelt eljárása volt a táj bemutatásakor az ún. „filmes kameramozgatás”, melynek során a teljes perspektívától a legapróbb részletekig, a nagy totál képtől a premier plánig terjed a látószög. Ezzel a módszerrel a Kiskunság című versben is találkozhatunk.
A címet időnként hibásan nagy kezdőbetűvel szokták írni, nagybetűvel írva a tájegység nevét jelenti. Petőfi kisbetűvel írta, kisbetűvel egy földrajzi fogalmat jelöl. Tehát a rónaságra, síkságra gondolt a költő általában, nem konkrétan az Alföldre. A cím témajelölő.
A versnek alapvetően három nagy része van:
- a valóság, amit a költő maga körül lát (a pesti környezet), de ez nem jelenik meg szövegszerűen.
- az alföldi táj leírása, ami emlékképként vagy látomásként jelenik meg.
- vallomás a szülőföld szeretetéről.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
