A cím minőségjelzős szószerkezet, műfajmegjelölő. Egyrészt az óda hagyományaihoz kapcsolódik, másrészt felveti a nyelvre való ráutaltság problémáját. A „tétova” jelző a vallomástevő bizonytalanságára, határozatlanságára, illetve az érzelmek szavakkal való kifejezésének lehetetlenségére utal. Ott rejlik benne az esetleges kudarc lehetősége is, a kísérlet sikertelensége.
A költő valójában lehetetlen feladatra vállalkozik, mivel szerelmének „lényegét” szeretné egyetlen képben megragadni. A költemény első szava, a „mióta” kérdő névmás arra utal, hogy nem ez az első próbálkozása.
Egy összetett emberi érzést nem könnyű kimondani, szavakba önteni, megfogalmazni. A többszöri, tétova kísérletet a beszélő olyan mondatokkal érzékelteti, mint „még mindig nem tudom elmondani”, „mit mondjak még”, „talán lesz még időm, hogy elmondjam” stb.
Nem sikerül pontosan kifejeznie, amit érez, ám a próbálkozást nem adja fel, hiszen a költő a szó művésze, aki olyan dolgokat is ki tud fejezni, amiket hétköznapi nyelven lehetetlen elmondani. Nagyon fontos számára a legtökéletesebb, legpontosabb kifejezés megtalálása, és nemcsak a szakmai becsvágy miatt, hanem azért is, mert ez az erkölcsi helytállást jelenti. Emiatt élet-halál kérdése.
A szó nagyon kevés. Mit érzünk, és mit tudunk kimondani, a másik tudomására adni? A kettő aligha egyezik meg, hiszen a nyelv olyan szegény a gondolathoz képest! És mégis meg kell próbálni elmondani, míg nem késő, míg van rá idő, hogy a másik ember fontos nekünk, hogy szeretjük, és hogy boldogok vagyunk, hogy szeret minket.
Ami őt körülveszi, szintén fontossá válik a szerelmes ember szemében. Minden tárgy akkor ragyog föl, ha vele él.
A mű legfontosabb gondolata az összetartozás, az örökké összefonódás érzése, de el van rejtve benne egy kis ars poeticai gondolat is: „S holnap az egészet újrakezdem”, vagyis az élete a versírás, ez a dolga, ez ő. Radnóti költői elszántságát jelzi, hogy másnap újrakezdi, ezért ars poetica is.
A lírai én tehát költőként határozza meg önmagát, ez része az önmeghatározásának: „mert annyit érek én, amennyit ér a szó / versemben”. Tehát a biológiai létezését azonosítja az alkotással, az alkotás eszköze pedig a nyelv, a szavak, így végső soron a szavaival azonosítja magát. Annyira érzi magát értékesnek, amennyire jól ki tudja magát fejezni szavakkal.
Haláláig költő lesz, soha nem adja fel a hivatását: „s mert ez addig izgat engem, / míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.” A halál, az enyészet metaforákkal való felidézése megtöri a patetikus, ódai hangvételt, s inkább elégikussá teszi.
A verset retorikai felépítettség jellemzi: állítás-bizonyíték, indoklás
A Tétova óda 5 szerkezeti egységből áll.
Az 1. egység (1-3. sor) a beszélő szándéka, a vallomástétel leírása („Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét”). A költő szerelme=rejtett csillagrendszer metafora azt sugallja, hogy a szerelem ugyanolyan bejárhatatlanul és beláthatatlanul végtelen, mint a kozmosz. Egyszerre egyetemes, titokzatos és szubjektív érzelem.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Véleményem szerint az az állítás, hogy Radnóti szerlmi líráját végig egyetlen nő ihlette, nem állja meg a helyét. ezt költészetéből, és Gyarmati Fanni nalójából is sejthetjük. versei közül ezzel kacsolatban a következő jut eszembe: „Aj feszeske mellű, fecske nyelvű régi lány, te régi költemény, most életem delén kérelek ne légy goroma, fuss karomba és kívánj…” (ha pontatlanul írtam, akkor bocsánat, fejből volt).