François Villon: Ballada a hajdani hölgyekről (elemzés)

Villon a negatív festés eszközét alkalmazza: azt írja le, hogy mi nincs, ugyanakkor mégis megjelenik a versben mindenki, akiről azt mondja, hogy már nincs. Ez a néváradat formailag csak felsorolás, mégis nosztalgiát ébreszt a költőben, aki ezeknek a letűnt életeknek a gazdagságával próbál válaszolni a halálfélelem érzésére.

Eszközei: ismétlés, felsorolás, költői kérdés, szerencsésen megválasztott költői jelzők (szép, bölcs, hős, jó), melyek az emberi élet sokféle értékére utalnak, redundancia (új információt nem adó „felesleg”: hosszan mondja el, amit rövidebben is lehetne), amely azonban hatásosabbá teszi a verset.

A felsorolt legendás nőalakok:

• Flóra és Thais híres kurtizánok voltak.
• Echót a görög mitológiából ismerjük: nimfa, aki Narcissusba szeretett bele, de a viszonzatlan szerelem elsorvasztotta.
• Abélard és Héloïse története A rózsa regénye című mű egyik fejezete (szerzője Jean de Meung). Abélard beleszeret unokahúgába, Héloïse-ba és titokban feleségül veszi. Azért kell titokban tartaniuk szerelmüket, mert a házasságkötés megakaszthatná Abélard egyházi karrierjét. Feleségét később kolostorba küldi. Héloïse nevelőapja bérenceket fogad, akik megtámadják Abélard-t és megfosztják férfiasságától. Abélard, aki a „csonkítást magára rótta” szerzetes lett. (Erre a történetre utal a 18. század nagy könyvsikere, Rousseau az Új Héloïse című, híres műve is.)
• Burgundiai Margit királynő a 14. században élt, s a monda szerint zsákba kötve egy toronyból a Szajnába dobatta Buridan filozófust, miután eltöltött vele egy éjszakát.
• Blanche királynő valószínűleg Szent Lajos király lánya. Villon a szirénekhez hasonlítja őt (azokhoz a tengeri nimfákhoz, akik előbb megbabonázzák, majd elpusztítják a férfiakat).
• Haremburgis Maine grófjának a lánya.
• Nagylábú Berta a híres Roland-ének egyik hősnője, Nagy Károly császár anyja.
• Jeanne d’Arc jól ismert történelmi alak, aki egy Orléans-ból származó parasztlány volt. 13 évesen látomást látott, ezért fanatikusan hitt abban, hogy a százéves háborúban a franciák legyőzik az angolokat, pedig az angolok álltak győzelemre. A katonák szűznek tartották és elterjedt róla az a hír is, hogy nem fog rajta a fegyver (valóban nem is sebesült meg). Jeanne d’Arc segítségével űzték ki az angolokat Párizsból és juttatták hatalomra XII. Károlyt. Igen ám, de az egyház nem tudott mit kezdeni ezzel a fanatikus parasztlánnyal, aki a hitével győzött az angolok felett, és az angolhű, áruló franciák is ellenségüknek tekintették, ezért angol kézre játszották, az angolok pedig a francia papokkal ítéltették halálra. Az inkvizíció máglyára küldte, s pont abban az évben égették meg Rouen piacán, amelyben Villon született. Életét rengeteg szépirodalmi mű feldolgozta Anatole France regényétől G. B. Shaw színművéig.

Ezek a hajdani híres nők mind eltűntek, meghaltak: ragyogóak voltak, „De hol van a tavalyi hó!”, azaz már nincsenek sehol. Ez a verssor szállóigévé vált, ma is szokás mondani, ha valami eltűnt, amit túlhaladott az idő, hogy: „hol van már a tavalyi hó?”

Az ajánlás összegzi az emberi élet sokféle értékét. Formálisan a herceghez, Villon pártfogójához szól, a költő neki ajánlja az elhangzottakat, funkciója azonban az összefoglalás.

Az elemzés Olasz Sándor írása alapján készült (Száz nagyon fontos vers).