Vörösmarty Mihály: Szózat, Gondolatok a könyvtárban, Az emberek, Késő vágy, Országháza, Emlékkönyvbe, Előszó, A vén cigány, A Guttenberg-albumba, Ábránd, A merengőhöz, Csongor és Tünde, Szép Ilonka, Zalán futása

A Csongor és Tünde műfaja és rétegei

Műfaj: filozofikus mélységű drámai költemény, és egyben mesejáték is (mesés elemeket is tartalmaz). Persze, a mű nem pusztán egy dramatizált mese: a mese kereteit Vörösmarty megtölti bölcselettel, ezzel az emberiségköltemények irányába viszi el a művet. Másrészt a szereplőket és a cselekményt bonyolult, többrétegű szimbólumrendszer fűzi össze.

Így a Csongor és Tünde lényegében az élet célját, értelmét kutató nagy filozofikus mű. Irodalomtörténeti rangja hasonló Az ember tragédiája és a Faust rangjához.

Bár műfaja drámai költemény, nagyon sok lírai elem is található benne. Valójában mindhárom műnem jellemzői jelen vannak benne (epikusság, líraiság, drámaiság). A műnemkeveredés miatt nevezzük drámai költeménynek, és mert filozófiai kérdések állnak a középpontjában.

Világa stilizált, rítusszerű. A szereplők nem hús-vér emberek, nem olyan karakterek, mint a drámákban, hanem inkább allegorikus alakok: egy-egy eszme, gondolat megtestesítői. A lírai én szereplőkbe (perszónákba) vetíti ki az egyes gondolatait.

Nem jellemző a drámai akció, helyette a nyelviség, az erőteljes költőiség áll a középpontban. Ugyanakkor a drámákra jellemző monológok és cselekvéssorok találhatók meg.

Hangulata: sötét színek vannak a műben, nehézkesebb, komorabb, lehúzó, mély, sötét erő érezhető benne. A végén a szerelmesek megtalálják a boldogságot, ennek ellenére az egészet valami keserű, fájdalmas mélabú határozza meg. Legjobban az Éj sötét gyászfátyola illik hozzá. És a befejezés is borongós.

Többrétegű meséről van szó.

3 nagy, egymást átszínező szint:

  1. népmesei szint – bizonyos szereplők (manók, boszorkány, tündér) valamint cselekményelemek (mesés átváltozások, kútba nézés motívuma, a hajban levő erő, a bezárás motívuma, a három csodás tárgy stb.) révén.
  2. valóság, realitás szintje – a szereplők közül ezt a szintet Csongor, Balga, Ilma és a vándorok képviselik, ezen a szinten a földi boldogság, földi örömök jelennek meg és hétköznapi, valós cselekményelemek (szekéren húzzák, megfordítják, bort isznak, pecsenyét esznek stb.)
  3. filozófiai szint – az első megszólalástól kezdve érezni, hogy ez nem csak egy mese: van egy filozófiai, elvontabb, az élet értelmét, az emberi élet célját kutató szintje, melyet több szereplő is képvisel: Csongor kutatja leginkább a filozófiai kérdéseket, de Tündének is van egy-két filozófiai jelenete, valamint az Éj királynője, a gyász asszonya fontos ebből a szempontból.

 

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!