A Gondolatok a könyvtárban szerkezete retorikus: kérdések és válaszok szigorú, logikus rendjére épül a vers, 5 nagy kérdés merül fel, ezek köré épül a szöveg:
- kérdés: „Miért e lom?”
- kérdés: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
- kérdés: „De hát ledöntsük, amit ezredek / Ész napvilága mellett dolgozának?”
- kérdés: „Ez hát a sors és nincs vég semmiben?”
- kérdés: „Mi dolgunk a világon?”
A Gondolatok a könyvtárban 5 szerkezeti egységre bontható fel.
Az 1. egység (1-8. sor) a vers felütése, mely rögzíti a beszédhelyzetet és mottószerűen előlegezi a témát.
A megszólítás után a lírai én „rettentő tanulság”-ként, szentenciaszerűen megfogalmazza a lényegi állítást, a mű alapgondolatát: „Míg nyomorra milliók születnek / Néhány ezernek jutna üdv a földön.” Vagyis azt a feloldhatatlan társadalmi ellentétet fogalmazza meg, hogy míg milliók nyomorognak, a kiváltságos kevesek jól élnek.
A beszélő szerint az a néhány ezer kiváltságos ember sem boldog, mert hiányzik belőlük a magasabb rendű értelem és érzés.
A társadalmi egyenlőtlenség problémáján túl mélyebb, metafizikai probléma is kifejeződik: a világ ellentmondásossága, megmagyarázhatatlan igazságtalansága. (Ezért válik kétségessé a nemes eszméket tartalmazó könyvek létjogosultsága.) A beszélő az ideák, eszmények megvalósulását, a „nagyobb rész” boldogságát megteremtő társadalmat keresi.
A 2. egység (9-41. sor) egy gondolatmenetet visz végig, mely abból az alaptapasztalatból indul ki, hogy az emberiség évezredeken át felhalmozott tudását és műveltségét jelképező könyvtár nem oldotta meg a társadalmat feszítő szociális problémákat.
A gondolatmenet 4 részből áll:
- 9-12. sor: a töprengés kezdete. Felmerül az első kérdés: „Miért e lom?” – miért van ennyi könyv, ha nem tanulunk belőlük?
- 13-37. sor: az első kérdés megismétlése (nyomatékossá tétele). Megfogalmazza az ellentétet a könyvek anyagát képező rongyok viselőinek élete és a könyvek tartalma között. Régen a papírt rongyhulladékokból gyártották. E rongyos ruhák viselői nyomorgó, kiszolgáltatott, a társadalom peremén élő emberek voltak, akiknek szenvedése a szörnyű valóság, miközben a rongyaikból készült papírra a tudósok szép – de máig meg nem valósult – eszméket írnak. A szenvedélyes felsorolás erre az erőteljes ellentétre épül.
- 38-40. sor: összegzés: „Irtózatos hazudság mindenütt!” – a költő ezt vonja le keserű tanulságként szellem és anyag, írás és hétköznapi tapasztalat ellentmondásából. Pesszimizmus.
- 41. sor: a következtetés kimondása egy metafora segítségével: országok rongya = könyvtár. A rongy-metonímia a könyvekben megfogalmazott nemes eszmék és a valóság durva ellentétét fejezi ki képi módon. A papirosra szép eszméket írnak, a rongy azonban, amelyet a papírgyártáshoz összegyűjtöttek, szenvedésről, bűnökről, nyomorról árulkodik.
Ennek az ellentmondásnak a gondolati feloldására tesz kísérletet a beszélő – hiába.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
