Weöres Sándor: Háromrészes ének, A teljesség felé, Dalok Na Conxy Panból, Őszi éjjel izzik a galagonya, XX. századi freskó, Négy korál

Négy korál

I.

Megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát

Cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az esztelen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel

Megszólal a kimondhatatlan
de csak a te szívedben

Az 1. vers logikailag képtelen állítások azonos mondatszerkezetű alakzatainak sora.

Két-két sor alkot egy egységet, melyek ellentétes mellérendelő viszonyban vannak egymással. Ritmusukat a fosztóképzős főnevek és az utánuk következő sor azonos tövű főneveinek váltakozása adja.

Az első és minden páratlan sor állítmány-alany felépítésű. Ezek között logikai ellentmondás van, képtelenséget fejeznek ki, paradoxon. Ezek a páratlan sorok mindig E/3. személyűek, az „ő” személyes névmás kapcsolódik hozzájuk.

A gondolatalakzatok állítmányi része a fizikai mozgástól az értelem és a termékenység gondolatkörén át a mélyebb erkölcsi tartalmak és a rejtettebb, tapasztalaton túli, transzcendens tartalmak felé halad.

Az alanyi részek az állítás lehetetlenségét jelző fosztóképzős névszók, míg az ellentétes kötőszóval kapcsolt eszközhatározós szerkezetek a képtelen állítás megvalósulásának lehetőségét jelölik.

A második és minden páros sor birtokos szerkezet, melyben a birtokos jelző mindig a „te” személyes névmás.

E szerkezeti séma alól kivétel a legelső és a legutolsó, formailag is elkülönülő versszak (variációban ismétlődő keret).

A központozás hiánya a végtelenséget sugallja és az egészelvűséget hangsúlyozza. Az ellentétekből felépülő harmónia az egység képzetét idézi, mely az önmagán belül (te) és a rajta kívül levő (ő) tartalmainak egymásba tűnéséből jön létre.

Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, ellenét, szótőismétlés, anafora.

Ahogy haladunk előre, az egyre elvontabb, egyre rejtettebb tartalmú közlések iránya egyre világosabb lesz.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!