III
Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?
Ki orrodért nyúl s orrát fogja
és gúnyolod: tán nem te vagy?
A dal ajkad testtelen foglya
és dúdolod: tán nem te vagy?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember,
akit megölsz: tán nem te vagy?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember,
aki legyőz: tán nem te vagy?
Bárki megy hóban akadozva
s befedi tél: tán nem te vagy?
Jutsz üdvösségre, kárhozatra,
s aki ítél: tán nem te vagy?
A 3. vers az előzőhöz hasonlóan feltételes alárendelő mondatokból épül fel. Csupa kérdő mondat található benne. A páros viszonylatok egymást kizáróak vagy kiegészítőek. Mindegyik a megszólított E/2. személy azonosságát fejezi ki.
A megszólítottól látszólag különvaló személyekről, élőlényekről, dolgokról vagy tettekről állítja a vers beszélője, hogy vele egyek. A refrénben visszatérő kérdés („tán nem te vagy?”) arra sarkallja az olvasót, hogy saját énje határain túl is képes legyen önmagával azonosnak tekinteni a dolgokat. Ismerje fel a rajta kívül létezőkben a vele közöset, a vele egylényegűt. Az indulattalan szeretetnek ez a feltétele.
- kedvesed – szeretsz – te
- koldus – kivetsz – te
- ki – gúnyolod – te
- dal – dúdolod – te
- fű, bárány, tigris, féreg – megölsz – te
- fű, bárány, tigris, féreg – legyőz – te
- bárki – befedi a tél – te
- te – ítél – te
Kifejezőeszközök: megszemélyesítés, metonímia, halmozás, szóismétlés, mondatismétlés, anafora
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
