A szonettforma egyébként távol állt Arany személyiségétől: csak két szonettjét ismerjük. Az elsőt 1855-ben írta Az ihlet perce címmel, az egy szabályos, hibátlan petrarcai szonett volt, a második az 1877-es Naturam furca expellas.
A két vers között van összefüggés, nézzünk párat!
- Már Az ihlet perce is a költői mesterséget tematizálta („Ha ő jelen, ha őt mosolygni látod: / Akkor, akkor ne múlassz költeni!”), az is kísérlet volt a szonett és az ars poetica egyesítésére.
- Közös pont a két vers között az ars poetica jelleg „visszavonása” is. Az ihlet perce ugyanis parodisztikus mű (a Kazinczy Ferenc által írt klasszicista szonetteket parodizálja), így ars poetica jellegét nem lehet komolyan venni, hiszen nem Arany János alkotói módszerét fejti ki. A Naturam furca expellas pedig azzal hitelteleníti az ars poetica jelleget, hogy befogadó nélküli, hangtalan szöveget hoz létre, és az ars poetica kioktató, önérvényesítő beszédmódja helyett belső magánbeszédet alkot.
- Végül a két verset Kazinczy Ferenc személye is összeköti. Az ihlet perce a Kazinczy-szonettek parodizálása által fordult szembe Kazinczy nézeteivel, a Naturam furca expellas pedig azzal jelzi a Kazinczy-féle fennkölt hagyománytól való eltávolodást, hogy mindenféle „jó kongásról”, hangzatosságról lemond.
Ezt a lemondást az is jelzi, hogy a versben nem a lant a költészet jelképe (ahogy Arany korábbi verseiben gyakran, pl. Letészem a lantot), hanem a dallamjátszásra képtelen, csupán kongó hangot adó harang, illetve a még kongásra sem képes, hétköznapiságot hangsúlyozó tökharang.
Igazi modern, huszadikszázadias önreflexív gesztus az, ahogy a Naturam furca expellas írásakor Arany rájátszik egy 22 évvel korábbi költeményére.
Egyes elemzők Beaudelaire-rel is kapcsolatba hozzák a verset, akinek Romlás virágai című kötete nálunk is ismert volt. Az Őszikék versei is a romlásról tesznek tanúbizonyságot és a romlás elkerülhetetlenségét fogalmazzák meg, így Arany lényegében Baudelaire eszméjét írta meg bennük. A Naturam furca expellas előzményének Baudelaire La cloche fêlée című szonettjét tartják.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
