Arany János: Tengeri-hántás (elemzés)

Más Arany-balladákhoz hasonlóan a Tengeri-hántás is a bűn és bűnhődés témáját járja körül: a főszereplők a szokásrendet, a hagyományos erkölcsi törvényeket sértik meg, ezért halállal, pontosabban tébollyal és öngyilkossággal kell bűnhődniük.

A ballada témája Tuba Ferkó és Dalos Eszti története. A történet szerint Tuba Ferkó, a juhászlegény előbb elcsábítja, aztán elhagyja a szép árva leányt, Dalos Esztit, aki teherbe esik tőle. A lány előbb szomorkodik, elsorvad, aztán szégyenében öngyilkos lesz.

Később Ferkó visszatér a falujába, és megtudja, mi történt Esztivel. A legényt a lelkifurdalás megbetegíti: a bűntudattól holdkóros lesz, alvajáró, és hallucinál is. Éjszaka azt hallja, hogy fent az égben muzsikálnak, és onnan hívogatja őt Dalos Eszti hangja. Végül felmászik a templom tornyába, lezuhan és meghal (nem derül ki, hogy leszédül vagy szándékosan leugrik, tehát hogy baleset vagy öngyilkosság történik-e).

A vers főbb motívumai: őszi este, kukoricafosztó, éjfél, kísértetjárás, piros és fekete szín, sárga szín, hold.

Kifejezőeszközei: felszólítások, kihagyásos előadásmód, drámai szaggatottság, töredezettség, szándékolt elhallgatás és ennek eredményeként balladai homály, sok-sok természeti kép.

A Tengeri-hántás szerkezete bonyolult, az egyenes vonalú logika megtörik benne. Szerkesztése többszólamú (polifón): az első és az utolsó versszak beszéli el a kerettörténetet, amelybe egy másik elbeszélés iktatódik bele.

A Tengeri-hántás keretes ballada, az első és az utolsó strófa foglalja keretbe. A kerettörténet maga a tengerihántás: munka közben a társaság beszélget. Egyikük (feltehetően egy idősebb ember) elkezdi mesélni Tuba Ferkó és Dalos Eszti történetét, így illeszkedik bele a második történet az elsőbe.

Tehát két szálon fut a cselekmény, és az egyik történet alatt folyamatosan megy a másik történet, az egyik szál belefonódik a másikba. Az első szál maga a tengerihántás szituációja (1-6. sor, 73-78. sor, illetve a strófák 5. sora), a másik szál a szerelmi történet (7-72. sor).

A két szál mind térben, mind időben elválik egymástól, a két idősík, a jelen és a múlt azonban egymásra vonatkozik: a jelen a múlt metaforája, a múlt tanulsága pedig a jelen metaforájává válik.

Ennek megfelelően két elbeszélő jelenik meg a versben: a keretversszakok narrátora a történetmesélés szituációját írja le (külső nézőpontból láttatva, tehát ő maga nem résztvevője a tengerihántásnak). A második beszélő már az ábrázolt helyzet, a tengerihántás egyik szereplője, ő a tulajdonképpeni történetmondó, aki elmeséli Dalos Eszti és Tuba Ferkó esetét. Szólama idézőjelben áll.

A ballada főhősei, Dalos Eszti és Tuba Ferkó meghasonlott, kettős tudatú emberekké válnak, s ez a kettősség megnyilatkozik a szerkezeti kettősségben is.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!