Arany János,: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme, A rab gólya, Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Ősszel, Kertben, Családi kör, Visszatekintés, A lejtőn, Az örök zsidó, Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Zách Klára, Tetemre hívás, Híd-avatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Epilógus, Naturam furca expellas, Mindvégig, Buda halála, Az elveszett alkotmány

A mesélő először bemutatja a főszereplőjét, Dalos Esztit, aki szép, fiatal árvalány volt. Nehéz sorsú is, hiszen túl korán kellett a mezei munkához hozzászoknia, a hőségben hajladoznia.

A többiek hallgatják a történetet, amelybe mi, olvasók is belefeledkezünk, és csak a közbe-közbeszólások emlékeztetnek rá, hogy a történet alatt megy egy másik történet, amelyben éppen tengerihántás folyik (vagyis hogy van egy elsődleges elbeszélői helyzet).

Tehát míg a balladamondó narrátor, az elsődleges elbeszélő hozzánk, olvasókhoz szól, addig a tengerihántást végző másodlagos elbeszélő a tűz körül ülő hallgatóságához beszél.

Az 5. versszak mutatja be Tuba Ferkót, a juhászlegényt, aki mindig bús, sí-rí Dalos Esztiért: nagyon vágyakozik utána, eszi a fene a lányért, mindenhová kísérgeti, úgy hajtja, mint a kutya a rókát:

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús… mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
– Aha! rókát hajt a Bodré –
Dalos Esztert úgy kiséri.

Figyeljük meg, hogy már a szereplők nevei is többletjelentést hordoznak (beszélő nevek)!

Már a lány vezetékneve is, a Dalos, jelzi, hogy nem akármilyen lány ez. Kívánatos, gyorsan kifejlődő rózsabimbó, szép lány, olyan, akire szívesen néz az ember. Ezenkívül a „dalos” jelző egyfajta művészi hajlamra is utal. Lehet, hogy Eszti nemcsak szép, hanem kedves, vidám természetű lány is, aki gyakran énekelget, dúdolgat magában.

Ferkó vezetékneve, a Tuba szintén a zenélésre utal, a tuba ugyanis egy öblös hangú rézfúvós hangszer. A szó hangzása azt érzékelteti, hogy Ferkó mély hangú, férfias, keménykötésű, erőteljesen maszkulin típusú fiatalember lehet, hiszen a tuba egy mélyebb, férfiasabb hangú hangszer.

Eszti még túl fiatal, naiv, és szülei sincsenek, akik vigyáznának rá. Tuba Ferkó pedig nem tud várni.

Dalos Eszti – a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
– Töri a vadkan az „irtást” –
Ne tegyétek, ti leányok!

Száraz idő van, ilyenkor kint aludtak az emberek a szabadban. A lány is kint alszik, de nem tud elaludni, telihold van, éjszaka van, s olyan szépen sír az a furulya… szóval ott hagyja az aratókat, elmegy Ferkóval, és megtörténik a baj. Valóban baj lesz belőle, nem véletlenül hangzik a figyelmeztetés az utolsó sorban: „Ne tegyétek, ti leányok!”

A következő strófa elég talányos:

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?…
– Soha, mennyi csillag hull ma! –
Ti, leányok, ne tegyétek.

Csak bizonytalanul, kérdőjellel gondolhatunk itt arra, hogy a tövis által okozott sebesülés („Tövis, talló piros vérit fakasztja”), amely vérzik is, vajon nem a szüzesség elvesztését szimbolizálja-e?

A „Hova jár, mint kósza lélek, / Ha alusznak más cselédek?…” már egyértelműbb utalás: Eszti éjszakánként kimaradozott, azaz többször is lefeküdt a fiúval.

Az 5. sorban a csillaghullás („Soha, mennyi csillag hull ma!”) előrevetíti, hogy ebből bizony baj lesz. Dalos Eszti hullócsillag már: hullik le a sorsa, élete, mert gyönge volt, nem tudott ellenállni a kísértésnek.

Abban a korban ilyen könnyen elhulltak azok, akik nem tudták tartani magukat a falubeli erkölcsi normákhoz, szabályokhoz. De a néphit szerint olyankor is csillaghullás van, amikor meghal egy ember vagy elmúlik egy szerelem.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10