Arany János: Tengeri-hántás (elemzés)

„Tegyetek rá! hadd lobogjon”: egyrészt a tűzre tegyetek, másrészt kezdjük el a történetet, kezdjük el a mesét, éljünk, rajta, tehát ez a sor egy buzdítás.

„Hüvös éj lesz, fogas a szél!”: azt sugallja, hogy itt valami lappang. (A „fogas szél” metsző szelet jelent.)

„Teli a hold, most buvik fel”: sejtelmességet sugall, rejtelmes (a telihold mindig valami más: az újhold sötétséggel jár, a telihold világos). Ez a sor tehát arra utal, hogy Dalos Eszti most kezd élni, most kezd virulni, ébredezik a nőiessége, ébredeznek szexuális ösztönei. Most indul el valami az életében, most történik valami nagy esemény, valami most válik teljessé.

„Aha! rókát hajt a Bodré”: egyik értelme, hogy valóban rókát hajt a kutya (a Bodré vagy Bodri egy kutyanév). S nem véletlenül rókát: a róka az mindig huncut, kezdeményező, ravasz. Másik értelme, hogy Bodri kutya a rókára hajt, Ferkó pedig Dalos Esztire. Nagyon átvitt értelmű, de Arany azt akarja jelezni nekünk, hogy Ferkó meg akarja kapni a lányt, le akarja fektetni.

„Töri a vadkan az irtást”: az „irtás” az erdőben levő letarolt terület, ahol kiirtják a fákat és a növényzetet, hogy újabb termőterületet nyerjenek, és amelyet aztán bevetnek. Az „irtás” tehát olyan szűz föld, amelybe először vetettek magot. Ez egyértelmű utalás arra, hogy Tuba Ferkó és Dalos Eszti között megtörténik az, aminek nem lenne szabad (mert nem házasok, így az egyesülésük nem legális).

„Soha, mennyi csillag hull ma!”: ez azt jelzi, hogy valami történt, valami most más, mint előtte volt. Több csillag hullott le, mint máskor, sőt, soha még ennyi csillag le nem hullt, mint ma! Ez Dalos Esztire utal, ő lett hullócsillag: élete leszállóágba érkezett, sorsa megpecsételődött.

„Nagy a harmat, esik egyre”: a harmat hullása könnyhullatást asszociál, ez utalás Esztire, aki egyre csak sír, ezenkívül a hulló harmat a lány termékenységére is utal.

„De suhogjon az a munka!”: egyik értelme, hogy bármi is történt, az élet nem áll meg, dolgozni kell, menjen tovább a munka, ahogy eddig. Másik értelme, hogy jön a Kaszás és lesuhintja Dalos Esztit, tehát a lány halálára utal. Ugyanakkor kiszólás is lehet a tengerihántást végző társaságnak, hogy ne csak a mesét hallgassák, hanem azért járjon a kezük is közben.

„Az a Lombár nagy harangja!”: a nagy harang megszólal, mintha Dalos Eszti haláláért, áldozatáért szólna.

„Kuvikol már, az ebanyja!”: a kuvik halálmadár: kuvikolása a halál érkezését jelzi. A néphit szerint ugyanis a bagoly akkor kuvikol, ha halál van a háznál (valójában a fényre megy oda a kuvik: akkor van éjjel világos a házban, ha beteg valaki, és nyilván gyakran előfordult, hogy a beteg meghalt, és közben a háziak kuvikolást hallottak, ezért kapcsolták össze a kuvikolást a halállal és alakult ki a néphit).

„Ne aludj, hé! vele álmodsz”: ez utalás arra, hogy Tuba Ferkót nem hagyja nyugodni a lelkiismeret. Itt már tudatilag összeroppan: ő mondja magának, hogy figyelj, ne aludj, ne révülj, mert vele álmodsz, Dalos Esztivel, aki miattad halt meg. De értelmezhető ez a sor kiszólásként is a tengerihántás egyik tagjának, aki elbóbiskolt a történet hallgatása közben.

„Tizenkettőt ver Adonyban”: az éjjeli 12 óra, vagyis éjfél egy kísérteties időpont, a Híd-avatásban is ez a szellemek órája. Itt az éjfél Tuba Ferkó halálára utal: őneki ütött utolsót, tizenkettőt az óra.

A kompozícióból és a sok közbevetésből következik, hogy a vers szövege töredezett, szaggatott. A kihagyások feszültséget keltenek, a szemérmes, visszafogott történetmesélés pedig fűtött atmoszférát teremt.

Nézzük meg a verset részletesebben!

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!