
Aztán meg is történik a baj. Tuba Ferkó egyszer csak fogja magát és elmegy: vette a kalapját, és viszlát, továbbhajtotta a nyájat. Tehát megkapta, amit akart, aztán ráunt Esztire és otthagyta:
Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
– Nagy a harmat, esik egyre –
Csak az isten tudja, mér’ rí.
Eszti búskomorságba esett, megkeseredett, már semmi munka nem állt jól a kezében, semmihez se volt lelkiereje. Már mindenki azt lesi, mikor szélesedik a dereka… Ugyanis valószínűleg azért olyan halovány és sápadt, mert terhes. Ez annak idején nem volt magánügy, mert erkölcstelennek számított: az öregasszonyok meg is szólták a megesett lányokat.
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt – csak egy vágyat:
– De suhogjon az a munka! –
Te, halál, vess puha ágyat.
Eszti tehát magára marad, a fiú elment, ő pedig elkeseredik, egyre csak sír, és nincsenek szülei vagy rokonai, akik támogatnák, vagy akik elintéznék, hogy elmehessen valahová megszülni a gyermekét (a gazdag úriasszonyok ezt tették, ha velük történt hasonló „baleset”: elvonultak a világtól egy időre).
Erre nincsen utalás, de valószínűleg mindenki gyanítja a faluban, hogy a lány teherbe esett, és házasságon kívül, leányanyaként fog gyereket szülni. Ez óriási szégyen volt akkoriban.
Megjegyzendő azonban, hogy a terhességre csak következtetni lehet. A mesélő egyszer sem mondja ki nyíltan, hogy Eszti terhes. Előfordulhat, hogy a lány csak a szerelmi bánattól sorvadozik és azért kesereg, mert elhagyták, de akkor talán nem lenne ennyire kétségbeesve.
Nagyon látványos Eszti leromlása: sápadt, csak téblábol, alig vonszolja magát, lelki kimerültsége miatt dolgozni sem bír (a „De suhogjon az a munka!” sor jelzi, hogy a lelki betegség semmittevésre kárhoztatja a lányt, és vagy ő biztatja így magát, vagy valaki más mondja ezt neki, hogy munkára ösztökélje).
Eszti elkeseredése olyan nagy, hogy valószínűbb, hogy a szerelmi csalódás mellé még terhes is. A terhesség miatt még eltitkolni se tudja a szégyent, hogy házasságon kívül odaadta magát a fiúnak, és a megaláztatást, hogy Ferkó csak használta és aztán eldobta.
Azt is el kell viselnie, hogy a falubeliek megszólják a botlása miatt, és a gyereket is egyedül kell felnevelnie, akire szintén árnyékot vet majd az anyja szégyene. Szóval minden baj egyszerre szakad a nyakába Esztinek a kis szerelmi kaland miatt.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!



A Lombár ökörnek a szarvára utal ez inkább, aminek kifelé állnak a szarvai…
A harangszóra asszociálni itt szerintem hibás megközelítés.
Elfogadom, hogy másra is lehet asszociálni. De akkor hogyan értelmezed?
Így van, a Toldiban is Lombár az ökör neve. Arany nyilván arra használta. De hogy itt mi ennek a másodlagos jelentése, az feladja a leckét. Én arra gondolok elsődleges jelentés alatt, hogy a harang itt az ökör nyakában lógó kolom-.(-ezt a betűt nem engedi leírni…) Azért nagy ez a kolom-, mert a Lombár lehet egy vezérökör a faluban, aki után jön a többi, ezért az ő nyakában van a nagy harang. Jelentheti tehát ez a munkából visszatérő állatot, aki húzza a szekeret stb. (bár furcsa, mert eddigre már a csillagokat is láttuk, akkor mit kerestek volna kint a mezőn…). (Az is igaz, hogy kifele álló szarvakra utal a lombár kifejezés, ami jelen esetben tulajdonnévként szere-el.) Esetleg jelentheti a visszatérő Ferkót is akár. És egyben a harang Eszti temetését, amikor meghalt valaki, megkongatták a harangokat.
Itt valami keveredés van, hibás az idézett versszak.
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?…
– Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. –”
A második sor nem ebben a versben van.
Köszönöm az észrevételt, javítottam.
Nagyon köszönöm!
Ez a ballada érdekes kísérlet, hogy a mese és a mesélés szituációja egyszerre jelenjen meg. Életszerű akar lenni.
Csak éppen nem sikerül.
Egyrészt, mert a mese alig érthető. Másrészt, mert a közbevetett megjegyzések érdektelenek. Aki érdekeset mesél, az nem fogja saját magát félbeszakítani ismerős hangok miatt.
Dalos Eszti története jellegzetes árvalány-sztori. Iluska után Eszti is ki lett végezve. Kérném a költőket, hagyják békén az árvalányokat.