Arany János: Vörös Rébék (elemzés)

A címszereplő, Vörös Rébék démoni módon tud alakot változtatni: bármikor varjúvá tud válni. Emiatt és az egymással váltakozó elbeszélő részek meg párbeszédes részek miatt, amelyek sok mindent homályban hagynak, nagyon bonyolult a ballada.

A virtuóz módon összetett szerkezet már eleve sejtelmes, rejtélyes hatást tesz, amelyet tovább fokoz a sátánűző hangulatú, kísérteties refrén („Hess, madár!”). A ballada alaphangját adó refrént legtöbbször a narrátor, néha pedig a történet valamelyik szereplője kiáltja el, és nemcsak az ő riadalmukat, hanem talán a hallgatóság riadalmát is közvetíti.

A hatást tovább fokozza, hogy a narrátor a lehető legnyugodtabb, legszenvtelenebb hangon adja elő a versben lezajló szörnyűségeket. A verselés is könnyed, szinte játékos (ütemhangsúlyos).

A bekövetkező pusztulást nem érzékelteti elég jól a gyakran ismétlődő „kár” szó, amelynek jelentése közel sem olyan tragikus, mint az elbeszélt történet. Ugyanakkor vészjósló, kísérteties hangulatot áraszt, és a varjúkárogás felidézésével Vörös Rébékre is utal.

A ballada keretes szerkezetű: az első és az utolsó strófa adja a keretet, amely Vörös Rébék gonoszságát mutatja be. Persze, az utolsó versszak módosulva tér vissza és már többletjelentést is hordoz az elsőhöz képest (hiszen a közben megismert történetből kiderül, hogy a gonosz ellen elég reménytelen a védekezés, a gonoszság elpusztíthatatlan és örökké itt lesz köztünk). A sötét erők hatékonyan és kivédhetetlenül működnek ebben a közönyös világban.

A műben használt kifejezőeszközök: metaforák („Asszony, ördög”), hangutánzó szavak („kár”), szinesztézia („színes szóra”), alliteráció („háborodást, házi bajt”), áthajlás, népnyelvi kifejezések („Rebi lelke nem vón’ kár”).

A vers központi motívumai a fekete szín (varjú tollának színe, Dani szemének színe), a károgás, a varjú, a palló, a piros szín (Rébék hajszíne, az ajándékba hozott kendő színe).

Arany egyik eljárása a dőlt betűs kiemelés, amellyel mindig valamilyen többletjelentésre hívja fel a figyelmet, különösen a „kár” szó többértelműségével játszik sokat (amely jelenti: 1. a varjúkárogást hangutánzóként, 2. sajnálkozást egy negatív esemény fölött, 3. kártételt, megkárosodást). Az írásjeleknek (gondolatjel, kettőspont stb.) is fontos szerepük van, mert árnyalják a szöveg jelentését.

A ballada epikai szála egy szerelmi háromszög történetét mondja el. Pörge Dani elvette Sinkó Terát, aki szép fiatal lány, de a fiú nem önként választotta, hanem ki volt nézve neki Tera. A vörös Rebi néni intézte úgy, hogy feleségül vegye: főzte a fiú bocskorát (azaz fekete mágiát alkalmazott).

Miután elérte a célját, Vörös Rébék még mindig oda jár a házhoz. Dani elzavarja, de a boszorkány mindig visszajön és mézesmázos szavakkal, ajándékokkal próbálja rávenni Terát, hogy csalja meg a férjét, adja oda magát a kasznárnak.

Dani rosszat sejt, és a megérzése helyesnek bizonyul. Gyerek születik, s nem lehet tudni, ki az apa. Dani ezért hazaküldi a feleségét a szüleihez, és útravalót is lő neki: egy varjút (ezzel Vörös Rébéket lövi le, aki varjúvá tud változni).

Halála után Vörös Rébék lelke egyik varjúból a másikba költözik, azaz nem lehet őt megölni, mert varjú képében visszajár. Ugyanakkor emberi alakját tekintve meghal, és Pörge Dani fegyvere végzett vele, ezért Danit keresi a rendőrség gyilkosság miatt, s menekülnie kell.

Útnak indul, aztán véletlenül összetalálkozik a kasznárral, akivel a felesége megcsalta. Mindketten ugyanazon a keskeny pallón akarnak átmenni, s Dani a vízbe löki a kasznárt, ezzel újabb gyilkosságot követ el.

Dani tehát bujdosni kényszerül, és mivel éhezik, betyárkodni kezd: megállítja és kirabolja a kereskedőket.

A történet végét homály fedi: a mesélő nem mondja el nyíltan, mi lett Dani sorsa, de az utolsó előtti strófa mintha azt sugallná, hogy meghalt (valószínűleg úgy, hogy elfogták és felkötötték), Vörös Rébék pedig mint varjú kivájta a szemét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!