
Rebi néni pedig továbbra sem tágít: látogatásai célzatosak és rendszeresek. Mihelyt Dani kiteszi a lábát, újra megjelenik, még pénzt és ajándékokat is hoz Terának:
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
A „fehér pénz” ezüst pénz, ezzel és a piros kendővel meg a többi ajándékkal Tera beleegyezését akarja „megvenni” Vörös Rébék. A következő sorokat ő mondja:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
Tehát bort is ad az asszonynak „szíverősítő” gyanánt (hogy meghozza a bátorságát), talán kicsit le is itatja. Azzal érvel, hogy Tera szép nő, és kár, ha egy szép nő nem tesz úgy, ahogy ő javasolja neki (azaz nem használja ki a szépségét arra, hogy élvezze az élet örömeit).
Addig-addig győzködi, míg végül Tera rábólint a dologra. Persze könnyen elcsábul, egyrészt mert az ital már dolgozik benne (a következő sor előtt álló gondolatjel jelzi, hogy az asszony felhajtotta a „mézes bor”-t), másrészt mert ő maga is nagyon szeretne félrelépni, és talán azért is, mert szerelmet remél. Azt feleli:
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
Vagyis rendben, jöhet a kasznár, akivel Vörös Rébék össze akarja hozni. Belemegy, hogy megcsalja a férjét a kasznárral (a kasznár egy korabeli foglalkozás volt, amolyan intézőféle uradalmi ember, gazdatiszt vagy gondnok, aki puskát is hordott magával, mert ő vigyázott a kezelése alatt álló gazdasági épületekre, magtárra és vagyontárgyakra).
A refrént is ő, Tera mondja, de itt már egyáltalán nem tiltakozásul, hanem saját kétségeit, esetleges bűntudatát, rossz előérzetét akarja elhessegetni. Ez a „Hess, madár!” nem Rebi néninek szól, hanem Tera gondjait hivatott elűzni, és szinte sietteti a boszorkányt terve megvalósításában.
Itt jön egy kihagyás, valószínűleg elkezdődtek a titkos találkák a kasznár és Tera között, és ettől pokol lesz Dani házasélete.
A következő strófából megtudjuk, hogy ettől kezdve nincs többé békesség férj és feleség között. Minden mondat visszafogott, de érezzük a sorok mögött a feszültséget: a robbanásig feszültté vált már a helyzet Dani és Tera viszonyában.
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A baj azonban a négy fal között marad, a szomszédok még nem tudnak róla, azaz nyilvánosan nem szakít férj és feleség. Pörge Dani addig tűri a helyzetet, amíg gyerek nem születik, akiről sejti, hogy nem tőle van:
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
A gyermek születése, és a varjú károgása odakint a ház előtt álló fán, és talán az a gondolat, hogy az egész falu rajta kacag, akit a felesége így felszarvaz: mindez rádöbbenti Danit, hogy így nem mehet tovább. Sejtette, hogy a feleségének viszonya van a kasznárral, de biztosan nem tudta. Most már tudja.
Gyűlölete azonban egyetlen személyre összpontosul: a boszorkára, Vörös Rébékre. Őt látja mindenhol.
Dani feltehetőleg rátarti, büszke legény, aki nem tudja elviselni a gondolatot, hogy kineveti a falu, amiért egy vén boszorkány így csőbe húzta. Most már tisztán látja, hogy élete megrontója Vörös Rébék. Neki mondja a refrént: „Hess, madár!” Így akarja elűzni szerencsétlensége okozóját.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!


Rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány ez a verselemzés. Én a Vörös Rébékre leginkább, mint zenére figyeltem föl, tudniillik Szörényi Levente írt zenét a szövegre, amit Koncz Zsuzsa énekelt el az Illés együttes kíséretével. Telitalálat ez a muzsika, hihetetlen feszültség van benne – ahogy természetesen a balladában is. Ennek nyomán fedeztem föl újra (az iskolai tanulmányok után) a ballada írott változatát és kezdtem foglalkozni a részletekkel is. Korábban fogalmam sem volt róla, mit jelent a „felvont sárkány” és miért a „megállj, görög”. Az elemzést végigolvasva még inkább rádöbbentem a ballada erejére, nagyszerűségére – s arra, hogy mennyire nincsenek ezek a halhatatlan művek a helyükön.