Arany János,: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme, A rab gólya, Évek, ti még jövendő évek, Letészem a lantot, Ősszel, Kertben, Családi kör, Visszatekintés, A lejtőn, Az örök zsidó, Ágnes asszony, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Zách Klára, Tetemre hívás, Híd-avatás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Epilógus, Naturam furca expellas, Mindvégig, Buda halála, Az elveszett alkotmány

Ettől kezdve csak gyűlölettel tud ránézni Rebi nénire, akinek már nem is köszön. Még akkor is úgy tesz, mintha nem látná, ha szinte már orra bukik benne. Az alábbi sorok sötét hangulatúak, belső lüktetésük feszültséget áraszt:

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha 
ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.

Mit jelent vajon, hogy kibuktatja a küszöbön? Ha ma egy nő a küszöbre áll, semmit nem jelent, de régen a küszöbön nem volt szabad megállni, csak átlépni rajta, tehát vagy kint, vagy bent kellett lenni. Úgy tartották, rálépni a küszöbre vagy megállni rajta szerencsétlenséget hoz.

Pörge Dani tehát nem kíméli Vörös Rébéket: annyira gyűlöli, hogy amikor a házában találja, fizikailag sem tud uralkodni magán. Elege van abból, hogy a boszorka mindig odajár a feleségéhez, ezért kidobja őt a házból, de hiába: Rebi néni lerázhatatlan. Amikor Dani elmegy otthonról, mindig újra megjelenik.

Mesterkedéseivel már elindította a tragédiát, de az még nem következett be, így nem nyugszik, amíg a „művét” be nem fejezte:

Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Vörös Rébék bizonyára tudja, hogy Dani és az asszony veszekednek, ő mindent tud. És amikor Dani elmegy, ő titokban odajár a házba, és hosszan, némán nézi Terát, esetleg a fejét is megcsóválja, mintha azt mondaná, nem jól van ez így, nagy kár érted, kedveském.

De csak egyetlen szó hagyja el a boszorka száját: a „kár”, amely, bár emberi szó és az emberi világban értelmezhető jelentése is van, mégis a varjúkárogást imitálja és a varjú hangját halljuk ki belőle.

A refrént („Hess, madár!”) itt Tera mondja, ő akarja elhessegetni magától a csábítást, legyőzni a kísértést. És az sem tetszik neki, hogy valaki sajnálkozik a sorsán („Szép asszonynak mondja: kár!”): túl büszke ahhoz, hogy beismerje, hogy bizony szívesen félrelépne, és bizony ő is sajnálja önmagát, amiért Pörge Danihoz van láncolva egy életre.

Tera, aki „cifra” volt lánynak, asszonynak is „cifra” marad, és az is világos, hogy boldogtalan, mert nem elég neki a férje.

Eleinte mégis úgy tesz, mintha nem hajlana Vörös Rébék szavára:

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:

Azt feleli a boszorkánynak, hogy nem akar összeveszni a férjével, és kijelenti, hogy ő nem csapodár:

„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”

Ebből lesz teljesen világos, hogy Rebi néni házasságtörésre akarja rávenni Terát. Az asszony eleinte ellenáll, szinte felháborodik, hogy a boszorka azt feltételezi róla, hogy hajlik a hűtlenségre és a csalfaságra. Tiltakozásul egy olyan tulajdonsággal ruházza fel magát, amivel soha nem rendelkezett: a hűségességgel.

De a boszorkányt nem tévesztheti meg, Vörös Rébék következő károgása körülbelül annyit tesz: „nana, tudom, amit tudok”:

Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

A refrént újra Tera mondja, ő akarja elhessegetni magától Rebi néni „érveit”, de itt már nem olyan erős a tiltakozása, ez a „Hess, madár!” már egyáltalán nem meggyőző…

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!