Ezután egy elbeszélő rész következik, ahol a narrátort halljuk, aki mintegy magyarázatként hozzáfűzi a fentiekhez:
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Tehát a szemünk előtt játszódik le a boszorkányosság: a pallón átmenő vörös hajú asszony varjúvá változik, a levegőbe emelkedik és felrepül egy jegenyefa ágára tollászkodni.
Nem véletlen, hogy Vörös Rébék épp varjú alakját tudja felvenni: egyrészt mert a varjú madár, márpedig a madár a lélek szimbóluma, másrészt a varjú fekete színű tollazata a rosszat, a gonoszat jelképezi, és a hangja, károgása is negatív asszociációkat hív elő.
A következő két sor pedig egy baljóslatú figyelmeztetés:
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Tehát akire rákárog ez a varjú, azt nagy baj és szerencsétlenség éri. A refrént („Hess, madár!”) szintén a mesemondó teszi hozzá, talán azért, hogy elhessegesse a fenyegetést, ami az ő számára is félelmetes.
Már az első strófa olyan félelmet gerjeszt, hogy aki hallgatja a történetet, nem mer gúnyolódni, kétkedni, kuncogni rajta. Szinte áhítatos, visszafojtott csöndben tudja csak hallgatni.
A kettőspont azt jelzi, hogy mindjárt megtudjuk, kinek a feje fölött károgott a varjú, és a 2. strófában valóban el is indul Pörge Dani végzetes története:
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
A mesemondó így kezdi: „ő volt az” (mármint Vörös Rébék), aki Pörge Danit romlásba vitte. Azaz„ ha eddig nem tudtátok volna (ti, akik ismeritek a Dani esetét), Vörös Rébék varázslata hozta össze őt Terával, aki már lánykorában is „cifra” volt.
Főzni egy fiú bocskorát azt jelenti, hogy az illetőt a boszorkány varázslattal rábírja valamire, ez egyfajta rituálé. Jelen esetben a lábbeli felhasználásával varázsszert főzött Vörös Rébék, valószínűleg szerelmi bájitalt, amelynek segítségével elérte, hogy Pörge Dani feleségül vegye Terát.
Tera jelzője, a „cifra” nemcsak cicomást, tarkabarkát, ízléstelenül túldíszítettet jelent, hanem egy magatartást is jelöl ez a szó. Ha faluhelyen egy lányról azt mondták, hogy cifra, az azt jelentette, hogy a múltja nem éppen makulátlan. Vagyis a „cifra” jelentése itt „könnyű erkölcsű”, „könnyelmű”, „kacér”.
Pörge Danit tehát ezzel a házassággal becsapták. Akár a gyanútlanságát, naivitását használta ki a boszorkány, akár szerelmi bájitalt itatott vele, mindenképp egy olyan lányt sózott rá, aki nem neki való.
Nem csoda, ha Dani haragszik Vörös Rébékre, amiért a boszorka jóvoltából egy ilyen könnyűvérű, kikapós asszonyt kapott a házhoz. Most már nagyon bánja, hogy feleségül vette a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Itt a refrént Dani mondja, aki így akarja elhessegetni magától a rátörő sötét és fájdalmas gondolatokat.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány ez a verselemzés. Én a Vörös Rébékre leginkább, mint zenére figyeltem föl, tudniillik Szörényi Levente írt zenét a szövegre, amit Koncz Zsuzsa énekelt el az Illés együttes kíséretével. Telitalálat ez a muzsika, hihetetlen feszültség van benne – ahogy természetesen a balladában is. Ennek nyomán fedeztem föl újra (az iskolai tanulmányok után) a ballada írott változatát és kezdtem foglalkozni a részletekkel is. Korábban fogalmam sem volt róla, mit jelent a „felvont sárkány” és miért a „megállj, görög”. Az elemzést végigolvasva még inkább rádöbbentem a ballada erejére, nagyszerűségére – s arra, hogy mennyire nincsenek ezek a halhatatlan művek a helyükön.