Ekkor azonban már az ő sorsa is megpecsételődött: feltartóztathatatlanul rohan végzete felé. Az éhség és a kétségbeesés útonálló haramiává zülleszti az addig becsületes férfit:
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Pörge Dani ettől kezdve a bujdosók nehéz életét éli: örökös veszedelemben forog, mert immár törvényen kívül álló betyár lett. Az éhség rablásra kényszeríti: fegyverrel tör a békés vándorkereskedőkre, megállítja és kifosztja őket. A „sárkány”, amit a kezébe vesz, egy furcsa cirádás puska neve volt abban az időben, a „felvont” azt jelenti, hogy a fegyver ki van biztosítva.
Honnan tudjuk, hogy Dani kereskedőket támad meg? Onnan, hogy azt kiáltja: „megállj, görög!” A 19. században három nemzet képviselői közül került ki a legtöbb kereskedő Magyarországon: ez a három a zsidó, az örmény és a görög volt. Dani nyilván görögnek nézi a kereskedőt, akit ki akar rabolni.
A sorok tompán hangzanak, a tempó gyorsul. Kiderül, hogy a rémület, a kétségbeesés és a lelkifurdalás már óriásira növesztette a varjút Dani képzeletében: a varjú, amely örökké felette lebeg, a végzet madara lett a számára.
Varju mind’ kiséri: „kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”
Bárhová megy Dani, a varjú, amelyben Vörös Rébék lelke lakik, mindenhová elkíséri, és mintha a varjú mondaná a túlvilágról kárörvendően, hogy: „Fennakadsz te, szép betyár!” Vörös Rébék még színeskedik is, „szép”-nek nevezi a betyárt. Persze, ez valójában figyelmeztetés, hogy egyszer úgyis elfogják majd Danit és akasztófán végzi.
A refrént ismét Dani kiáltja el, válaszul a varjú szavaira, de ez az utolsó kiáltása kétségbeesett hörgésbe fullad: hiába tiltakozik az elkerülhetetlen végzet ellen. Sok a kihagyás, de amit Rebi néni megjósolt, az nyilván be is következik: Danit elfogják és felkötik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány ez a verselemzés. Én a Vörös Rébékre leginkább, mint zenére figyeltem föl, tudniillik Szörényi Levente írt zenét a szövegre, amit Koncz Zsuzsa énekelt el az Illés együttes kíséretével. Telitalálat ez a muzsika, hihetetlen feszültség van benne – ahogy természetesen a balladában is. Ennek nyomán fedeztem föl újra (az iskolai tanulmányok után) a ballada írott változatát és kezdtem foglalkozni a részletekkel is. Korábban fogalmam sem volt róla, mit jelent a „felvont sárkány” és miért a „megállj, görög”. Az elemzést végigolvasva még inkább rádöbbentem a ballada erejére, nagyszerűségére – s arra, hogy mennyire nincsenek ezek a halhatatlan művek a helyükön.