Arany János: Vörös Rébék (elemzés)

Az ilyen félelmetes, véres rémtörténeteket régen a falvakban vajákos öregasszonyok mesélték a fiatalok ijesztgetésére, akik eleinte talán nevettek rajta, de aztán ráfagyott ajkukra a mosoly.

Akkoriban ugyanis az emberek hittek a boszorkányok létezésében, és mivel hittek a különféle vajákosságokban és az olyan dolgokban, mint a megigézés, a ráolvasás, a megidézés, a szemmel verés stb., féltek is a boszorkányoktól.

Nehéz lenne megmondani, igazából ki a ballada főhőse. Ha Pörge Danit tekintjük annak, akkor a történet egyfajta példázat lehet a sorsszerű körülményekről, a véletlen hatalmáról. Arany azonban Vörös Rébéket emelte a mű címébe, nem véletlenül.

A címbeli boszorka jelzője feltehetőleg azért a „vörös”, mert Rebi néni vörös hajú. Érdekes módon a női boszorkányság a vörös színhez kötődik, valamiért a vörös hajú lányokat, nőket régen titokzatosnak, varázsosnak érzékelték, ezért egy népi mondás is élt akkoriban: „csak vörös lányt ne végy” (mármint feleségül).

Vörös Rébék alakja a világban örökké jelenlévő rosszat, a bajokat, a bűnöket előidéző gonoszt jelképezi. Története azt szimbolizálja, hogy a gonoszság elpusztíthatatlan, s nemzedékről nemzedékre újra meg újra bűnbe és tragédiába sodorja az embereket.

Ugyanakkor ha a többi szereplőt megnézzük, láthatjuk, hogy jellemük rendkívül összetett, bonyolult, és egyikükre sem lehet rámondani, hogy ő képviseli a jót a műben, hiszen mindannyian kisebb-nagyobb mértékig bűnösök. A ballada tehát nem egyszerűsíti le a világot jókra és rosszakra, itt a jó és a rossz szétválaszthatatlan, mindkettőből van a szereplőkben.

A történetben sok az időbeli ugrás. A cselekmény egy-két év alatt játszódik le, de idejét sokkal rövidebbnek érezzük, mivel Arany nem annyira külső, hanem inkább belső történéseket mutat be. Egy-egy lelkiállapotot villant fel, tehát gyakorlatilag belső érzelmi reakciók (Dani haragja, Tera vívódása stb.) sorozatából bomlanak ki a külső események.

A sűrítésnek, a titokzatos beszédmódnak (nehezen követhető ugrások és nehezen értelmezhető célzások), valamint a párbeszédnek nagy szerepe van a műben. Rengeteg a kihagyás, a balladai homály: a narrátor nem mondja el, hogy éppen ki beszél és hogy mi történik, csak sejteti.

Feltehetőleg arra számít, hogy a titokzatosság miatt hatásosabb lesz a történet, mivel meglódul a hallgatóság fantáziája. Csupán a legszükségesebb minimumot közli, szinte csak összefüggéstelen töredékeket kapunk a történetből, így nehezen hámozható ki a cselekmény.

De azért próbáljuk meg összerakni, nézzük meg a verset részletesebben!

Az első két sort egy régi mondából vagy meséből vette Arany János (az idézőjel itt nem dialógust jelöl, hanem idézetet). Aki nem ismeri Vörös Rébék történetét, annak meglepő lehet a verset indító állítás:

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült –”

Ez a kétsoros népmondai töredék az alapja Vörös Rébék történetének, mint ahogy az Aranynak a vershez írott jegyzetéből kiderül: „A helyi népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes boszorkányról, a többit én toldottam hozzá” – írta a költő. A gondolatjel tehát azt jelzi a második sor végén, hogy ami innentől következik, azt Arany János képzelete alkotta.

Az első két sor tanúsága szerint Vörös Rébék nem mindennapi asszony: egyik pillanatban még ott lépeget a pallón (a palló keskeny hidacska a folyó felett), a másikban már varjúként repül tovább.

Ebből a két sorból az olvasónak meg kell értenie, hogy Rebi néni boszorkány, hiszen emberből állattá (varjúvá) tud változni. (A néphit szerint a boszorkányok képesek állatok alakját felölteni.)

A palló fontos szimbóluma a versnek: itt az első versszakban a boszorkány emberi és varjú alakját köti össze, vagyis az emberi világ és a bűnös, gonosz boszorkányvilág közötti összekötő hídként szerepel.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!