Arany János: Vörös Rébék (elemzés)

Mivel ekkor már végképp betelik a pohár, visszaküldi Terát az apjához a gyerekkel együtt. A következő strófa idézőjelben álló sorai szinte artikulálatlanul törnek fel a dühös Pörge Dani torkából:

„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”

A tragédia szinte pillanatok alatt játszódik le: Dani rálő a varjúra, amely valójában nem varjú, hanem Vörös Rébék varjúalakban. A boszorka nyilván azért ült fel a fára varjúként, hogy jobban lássa, mi történik odabent Daniék otthonában most, hogy gyerek is született. Dani azonban csak egy hatalmas, károgó varjút lát, amelyre rálő.

Vörös Rébéknek még károgni sem marad ideje, amikor a lövés eldördül:

Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”

Mivel lelőtte a varjút, Daninak többé már nem kell „elrebbentenie”, azaz elhessegetnie, így már nem mondja neki, hogy „Hess, madár!” (Itt tehát a refrén nem hangzik el senki szájából, csupán abban az értelemben áll ott az utolsó sor, hogy ez az, amit már nem mond Dani – ezt jelzi az idézőjel). A boszorkány meghal, legalábbis emberként…

A következő strófa már azt mutatja be, hogyan pletykálnak a faluban az esetről:

Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”

Tehát a lelőtt varjú helyett Rebi néni bukik le a fáról: nem tollak repülnek szét, hanem egy öregasszony puffan a földön… Ennek az esetnek a híre futótűzként terjed a faluban, a fenti idézőjeles sorokat a pletykára éhes emberek suttogják egymás közt izgatottan. Minden sarkon, minden házban ezt a nem mindennapi eseményt tárgyalják a falu lakói.

Arany dőlt betűvel emeli ki a kulcsmotívumot: hogy a varjú és Rebi néni azonosak egymással. Ezért mikor Dani lelövi a varjút, az visszaváltozik öregasszonnyá és már emberi alakjában esik le a fáról.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!