
Vörös Rébék halálán senki sem sajnálkozik, talán még egy kicsit örülnek is, viszont már abban a pillanatban felötlik bennük a gondolat, hogy a boszorkány varjú alakban vissza fog járni és kísérteni fog, mert Vörös Rébék elpusztíthatatlan:
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!
Az emberek szerint Rebi lelkéért nem volna kár, ha odaveszne, hiszen gonosz volt, de nem veszett oda, mert vissza tud jönni varjútestben a túlvilágról a földre.
Itt most a refrént is a pletykáló emberek mondják, ők akarják gyorsan és rémülten elhessegetni maguktól ezt a rémes gondolatot. Gyorsan szét is rebbennek az összeverődött csoportok, mindenki behúzódik a házába, mintha azt gondolná: jobb, ha nem is beszélünk róla.
Ezután működésbe lép a földi igazságszolgáltatás: nyomozás indul Vörös Rébék gyilkosa után. Mivel a boszorkával Dani fegyvere végzett, ő lesz az első számú gyanúsított.
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Jegyezzük meg, hogy bár a törvény szerint Dani bűnös, az olvasó nem feltétlenül ítéli el azért, amit tett. A mi szemünkben a bűnössége nem egyértelmű. Egyrészt egy varjúra lőtt rá, nem egy emberre (ez még akkor sem bűn, ha tudta vagy sejtette, hogy az a varjú Vörös Rébék), másrészt egy gonosz figurát akart elpusztítani, aki mindenkinek csak árt. Ezek mindenképpen mentő körülmények.
Pörge Dani tehát menekül a törvény elől, bujdosásra adja a fejét. Épp a keskeny pallón megy át, amikor szembejön vele a kasznár, akivel a felesége megcsalta:
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Fejük fölött persze ott repked Rebi néni varjú képében és károg, ezzel ingerli Danit, aki végül elköveti a második gyilkosságot.
A refrént ezúttal a mesemondó kiáltja el, aki szeretné a madár elhessentésével megelőzni az újabb tragédiát. A varjúkárogás ugyanis Dani számára is bizonyíték: igen, valóban ő az, akivel Tera megcsalta, a kasznár az oka a boldogtalanságának.
A balladai homály itt jótékony: egyre titokzatosabbak a képek. A keskeny palló veszélyes út, nem férnek el rajta ketten, főleg nem két fegyveres ember, akik ellenségek… Dani nem térhet ki, de nemcsak azért, mert keskeny a palló: nem engedi a jogos bosszúvágy és a féltékenység érzése, valamint a rátartisága sem.
A két férfi valahol a palló közepén egy pillanatig farkasszemet néz egymással…
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Egy kis mozdulat, és a kasznár a vízben leli halálát. Talán önkéntelen mozdulat volt ez Dani részéről, talán nem is fogta fel, mit csinál… A pillanat szülte a második tragédiát is: ahogy Vörös Rébék megölésekor sem, Dani most sem tervelte ki előre a gyilkosságot.
Ugyanakkor a kasznár megölésével már egyértelműen bűnössé, gyilkossá válik. Itt már nincsen kérdés, hiszen nem véletlenül löki bele a kasznárt a folyóba, nem baleset történik.
A palló mint szimbólum itt az ártatlanság és a bűnösség közti összekötő híd, tehát két lelkiállapotot kapcsol össze. Dani a pallón áthaladva lesz ártatlanból bűnössé.
A mondatok tompa, kemény kopogása jelzi a sors kérlelhetetlenségét, könyörtelenségét: a tragédia elkerülhetetlen volt, mert így volt megírva.
Dani letekint, és látja, hogy a kasznár holttestét már tovább is sodorta a víz (a folyó amúgy is meg van duzzadva, mert sok eső esett az utóbbi időben):
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Ekkor újabb károgás hallatszik: a varjútestben lakó Vörös Rébék volt a gyilkosság egyetlen tanúja (és a felbujtó is). A varjúkárogás azt jelenti: „itt vagyok és mindent láttam”, Dani a boszorkány hangját véli kihallani belőle.
A refrént itt Dani kiáltja rémülten, hiszen tudatára ébred tettének és annak, hogy a varjú mindent látott. Az a varjú, amelyik mindenhová üldözi. A „Hess, madár!” tehát itt azt jelzi, hogy Dani meg akar szabadulni üldözőjétől.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!



Rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány ez a verselemzés. Én a Vörös Rébékre leginkább, mint zenére figyeltem föl, tudniillik Szörényi Levente írt zenét a szövegre, amit Koncz Zsuzsa énekelt el az Illés együttes kíséretével. Telitalálat ez a muzsika, hihetetlen feszültség van benne – ahogy természetesen a balladában is. Ennek nyomán fedeztem föl újra (az iskolai tanulmányok után) a ballada írott változatát és kezdtem foglalkozni a részletekkel is. Korábban fogalmam sem volt róla, mit jelent a „felvont sárkány” és miért a „megállj, görög”. Az elemzést végigolvasva még inkább rádöbbentem a ballada erejére, nagyszerűségére – s arra, hogy mennyire nincsenek ezek a halhatatlan művek a helyükön.