Az 1. teremtéstörténet
Az első teremtéstörténetet szokták ún. elohimista elbeszélésként is emlegetni, mivel ebben a történetben az eredeti héber szöveg szerint Isten neve Elóhim (a héber „Él” – „isten” – többes száma, magyar fordításban: „Isten”). Ez a teremtéstörténet Istent változatlan létező, végső valóságnak tételezi, aki felette áll a földi lét, a természet végességének és ciklusainak.
A bibliai teremtéstörténet abban különbözik más (mezopotámiai, görög stb.) teremtéstörténetektől, hogy azok feltételezik valamilyen ősi anyagnak a létezését, amelynek maguk az istenek is részei. A Bibliában ezzel szemben Isten a semmiből hozza létre a világot (nem valamilyen meglévő anyagból formálja ki).
Isten puszta szavával teremtette meg a világot, azaz beszéddel, a szó, az ige erejével. Ezt mutatja a ritmikusan ismétlődő „ezt mondta Isten” kifejezés.
A teremtés története:
- nap: Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, így lettek nappalok és esték.
- nap: Isten elválasztotta a vizet és a szárazföldet. Megteremtette a növényeket.
- nap: Isten megteremtette a világító testeket. a Napot, a Holdat és a csillagokat.
- nap: Isten megteremtette a vízi és szárazföldi állatokat és a madarakat.
- nap: Isten megteremtette az élőlényeket fajuk szerint, és az „embert a képmásunkra”.
- nap: Isten befejezte művét, megáldotta az élőlényeket, és azt mondta: „legyetek termékenyek és szaporodjatok”. Aztán nekik adta az összes növényt táplálékul.
- nap: Isten megpihent teremtő munkája után, és megszentelte, megáldotta a hetedik napot.
Isten 6 nap alatt teremtette meg a mindenséget, ez a hat napos teremtési folyamat 2 nagyobb egységre bontható:
- szétválasztás – világosság a sötétségtől, égi vizek a földi vizektől, földi vizek a szárazföldtől különülnek el. Így jön létre a leendő létformák élettere (levegő, víz, föld) és életritmusa (éjjel-nappal).
Ide tartozik a 3. nap teremtő munkájának eredményeként a növények megjelenése: „Növesszen a föld növényeket.” – A héberek hite szerint ugyanis a növények mozgásképesség és lélek nélküliek, így nem sorolhatók az élőlények közé.
- létformák életre hívása – égitestek, vizek és levegő élővilága, a föld állatai, végül az ember.
Az égitesteket a 4. napon teremti Isten. Mivel az égitestek mozgásképességgel rendelkeznek, az ókori szemlélet szerint élőlénynek számítanak (Izráel szomszédos népei isteni lényeknek is tartották az égitesteket). Az élőlények sorában elsőként jönnek létre, mivel segítik az állatok és az ember térbeli és időbeli tájékozódását.
A bibliai világteremtés tervszerű és célszerű folyamat. A 6 napos teremtés során az univerzum egyre rendezettebb és tökéletesebb lesz. Ez azt sugallja, hogy a világban rend uralkodik, a világnak értelmes szerkezete van.
A teremtés végső célja és csúcspontja az ember, akit Isten saját képmására alkot: „Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.” Az ember időben az utolsó és Istenhez a legközelebb álló teremtmény. isten férfinak és asszonynak teremti, tehát emberpárt alkot.
A képmás szó jelentése metaforikus: ahogy Isten mindenek felett állva uralkodik a teremtett világon, úgy a teremtett világban az embert teszi meg mindenek urává. Az embernek az a feladata, hogy uralma alá vonja a földet, uralkodjon „a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúcsómászó felett, amely a földön mozog”.
A „szaporodjatok, sokasodjatok” felszólítás az utódnemzés aktusára is utal, miközben nincs szó arról, hogy az embert az Úr eredendően halhatatlannak vagy halandónak teremtette.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
