Vizsolyi Biblia

7. A tízparancsolat (II. Móz 19,1-2; 16-25; 20,1-20,17; 32,1-32,6; 15-20)

A tízparancsolatot Mózes kapta Istentől a Sinai-hegyen kőtáblákba vésve.

A tízparancsolat (II. Móz 20,1-20,17) és értelmezése:

1-4. parancs: a hitéletet szabályozó parancsolatok (Isten és ember viszonyát határozza meg)

1. „Én, az Úr, vagyok a te istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”

Ez a parancs tiltja a zsidóknak más istenek imádását (és ezáltal kizárja más, pogány vallások által hirdetett istenek tiszteletét).

2. „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad-és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Ez a parancs faragott képek, bálványok készítését tiltja. – A bálványimádás tiltásából arra lehet következtetni, hogy az egyistenhit még nem volt túl erős a zsidó közösségben, ezért volt szükség erre a tiltásra.

Az Istennel kötött szövetség lényege éppen a kizárólagosság. Isten kiválasztotta a zsidó népet, de a zsidóknak ez kötelességeket is jelent, ők se imádhatnak más Istent és teljesíteniük kell Isten parancsolatait, meg kell tartaniuk törvényeit. A kiválasztottság tehát egyben feladat is.

3 „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

A névkiejtést tiltó parancs miatt a zsidók Isten nevét a JHWH betűnégyessel (tetragrammal) jelölik, de soha nem mondják ki. Ha Istenről beszélnek, akkor Isten nevét az Adónaj (= „Úr”) szóval helyettesítik.

4. „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”

Ez a hetedik nap a zsidóknál a sabbat (szombat), amelyre külön vallási előírások vonatkoznak.

5-10. parancs: erkölcsi előírások (ember és ember közötti viszonyt szabályozza)

  1. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
  2. Ne ölj!”
  3. Ne paráználkodj!”
  4. Ne lopj!”
  5. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
  6. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a felebarátodé!

Ezek a parancsok a mindennapi életre vonatkozó szabályokat rögzítik, és a tízparancsolat után további törvények, rendelkezések és jogi szövegek jönnek a Bibliában.

Érdemes végiggondolni, hogy hova jutott az ember az Édenkert óta! Az Édenben Ádám és Éva számára egyetlen parancsot adott Isten (eltiltotta őket két fától), és az elég volt. A társadalomba szerveződő emberiségnek azonban egyre több és egyre összetettebb törvényekre volt szüksége a rendezett formában való együttéléshez. A történelem útjára lépő ember mozgásterét alaposan szabályozni kellett a kaotikus állapot elkerülése érdekében.

A zsidók nem tudták betartani Isten parancsolatait. Mózes második könyvének 32. fejezete elbeszéli, hogy hitük megrendült a láthatatlan Istenben, és amíg Mózesre várakoztak, bálványimádókká váltak. Áron (Mózes testvére) aranyborjút formált a zsidók ékszereiből, amiket Egyiptomból hoztak magukkal, és ezt az aranyborjút imádták.

Látva népe bűnét, Mózes haragjában összetörte az aranyborjút, és összetörte a kőtáblákat, az Istennel kötött szövetség tábláit is.

Isten pedig azzal büntette a zsidókat, hogy Egyiptomból való kivonulásuk után még negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, mielőtt hazára találtak volna. Ugyanis a bálványimádó generáció nem léphetett az új haza, Kánaán földjére (még Mózes sem).