7. A tízparancsolat (II. Móz 19,1-2; 16-25; 20,1-20,17; 32,1-32,6; 15-20)
A tízparancsolatot Mózes kapta Istentől a Sinai-hegyen kőtáblákba vésve.
A tízparancsolat (II. Móz 20,1-20,17) és értelmezése:
1-4. parancs: a hitéletet szabályozó parancsolatok (Isten és ember viszonyát határozza meg)
1. „Én, az Úr, vagyok a te istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”
Ez a parancs tiltja a zsidóknak más istenek imádását (és ezáltal kizárja más, pogány vallások által hirdetett istenek tiszteletét).
2. „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad-és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
Ez a parancs faragott képek, bálványok készítését tiltja. – A bálványimádás tiltásából arra lehet következtetni, hogy az egyistenhit még nem volt túl erős a zsidó közösségben, ezért volt szükség erre a tiltásra.
Az Istennel kötött szövetség lényege éppen a kizárólagosság. Isten kiválasztotta a zsidó népet, de a zsidóknak ez kötelességeket is jelent, ők se imádhatnak más Istent és teljesíteniük kell Isten parancsolatait, meg kell tartaniuk törvényeit. A kiválasztottság tehát egyben feladat is.
3 „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!”
A névkiejtést tiltó parancs miatt a zsidók Isten nevét a JHWH betűnégyessel (tetragrammal) jelölik, de soha nem mondják ki. Ha Istenről beszélnek, akkor Isten nevét az Adónaj (= „Úr”) szóval helyettesítik.
4. „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.”
Ez a hetedik nap a zsidóknál a sabbat (szombat), amelyre külön vallási előírások vonatkoznak.
5-10. parancs: erkölcsi előírások (ember és ember közötti viszonyt szabályozza)
- „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!”
- „Ne ölj!”
- „Ne paráználkodj!”
- „Ne lopj!”
- „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
- „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a felebarátodé!”
Ezek a parancsok a mindennapi életre vonatkozó szabályokat rögzítik, és a tízparancsolat után további törvények, rendelkezések és jogi szövegek jönnek a Bibliában.
Érdemes végiggondolni, hogy hova jutott az ember az Édenkert óta! Az Édenben Ádám és Éva számára egyetlen parancsot adott Isten (eltiltotta őket két fától), és az elég volt. A társadalomba szerveződő emberiségnek azonban egyre több és egyre összetettebb törvényekre volt szüksége a rendezett formában való együttéléshez. A történelem útjára lépő ember mozgásterét alaposan szabályozni kellett a kaotikus állapot elkerülése érdekében.
A zsidók nem tudták betartani Isten parancsolatait. Mózes második könyvének 32. fejezete elbeszéli, hogy hitük megrendült a láthatatlan Istenben, és amíg Mózesre várakoztak, bálványimádókká váltak. Áron (Mózes testvére) aranyborjút formált a zsidók ékszereiből, amiket Egyiptomból hoztak magukkal, és ezt az aranyborjút imádták.
Látva népe bűnét, Mózes haragjában összetörte az aranyborjút, és összetörte a kőtáblákat, az Istennel kötött szövetség tábláit is.
Isten pedig azzal büntette a zsidókat, hogy Egyiptomból való kivonulásuk után még negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, mielőtt hazára találtak volna. Ugyanis a bálványimádó generáció nem léphetett az új haza, Kánaán földjére (még Mózes sem).
