3. A testvérgyilkosság – Káin és Ábel története (I. Móz 4,1-4,15)
Az első bűn elkövetése megzavarta azt a rendet és nyugalmat, amelyet az Édenkert jelképezett. Az Isten elleni lázadás további bűnök forrása lett, és magával hozta az emberek közti ellenségeskedést, gyűlölködést, gyilkos indulatokat. Ezt jelzi Ádám és Éva első gyermekeinek, Káinnak és Ábelnek a története is.
Káin és Ábel áldozatot mutatnak be Istennek. Káin, a földművelő első terméséből, Ábel, a pásztor juhainak első szaporulatából kínál áldozatot az Úrnak. Isten Ábel áldozatát kegyesen elfogadja, Káinét elutasítja. Hogy miért, arra több magyarázat is lehetséges:
- Amikor Isten kiűzte az első emberpárt az Édenkertből, megátkozta a földet, talán ez az oka, hogy Káin ajándékát, amely a föld terméséből való, nem fogadja el.
- Lehet, hogy Isten próbatételnek szánja az elutasítást, erre figyelmeztetéséből következtethetünk.
Káin irigy Ábelre, amiért az ő áldozatát az Úr elfogadta, és dühében, féltékenységében Isten tanácsa ellenére agyonüti, megöli öccsét. Káin „főhorgasztása” tehát nemcsak haragját, feldúltságát jelzi, hanem hitének megrendülését is. Ez a kifejezés egyszerre jelöli a konkrét, fizikai és az elvont, lélekben zajló folyamatot.
A Biblia szerint ez az első emberölés a „világtörténelemben”, mely ráadásul testvérgyilkosság is. Ez az esemény az ember erkölcsi bukását, eltévelyedését igazolja. Azt jelzi, hogy az ember gyakran képtelen helyes döntést hozni. A bűn folytatódik a következő generációban, és az emberiség szaporodásával együtt növekszik.
A bűnnel együtt megjelenik az ítélethozatal és a büntetés fogalma is, a „törvényszéki metafora”, amely jelzi, hogy az ember a bűneiért perbe fogható és elítélhető, vádlói és védői vannak.
Maga Isten is bíróként lép fel a történetben: kérdez, vádol és ítélkezik. Kérdésére Káin hetyke szójátékkal felel: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” – ez Ábel pásztor voltára utal.
Káin sorsában a Paradicsomból kiűzött szülők sorsa ismétlődik. Káin igazi bűne ugyanis az Isten elleni lázadás. Mert bár tette konkrétan Ábel ellen irányul, valódi tartalma az Isten ellen fordulás: valójában nem a testvére, hanem Isten a célpontja. Büntetése is hasonló, mint szüleié: Isten átka kitaszítja, elűzi a gyilkos testvért „az Édentől keletre”.
Ám Isten úgy büntet, hogy közben ismét megvédi a teremtett életet. Ugyanis a bélyeg az oltalom jegye is, azt jelzi, hogy a bűnös is Isten teremtménye, ember nem ítélkezhet felette. (A káinbélyeg mai jelentése: „megbélyegzett”, „bűnös” – ez jelentés valószínűleg később alakult ki, egy későbbi jelentésváltozás eredménye.)
Káin alakja a későbbi évszázadok, évezredek köztudatában a gonoszság, az embertelenség, a kegyetlenség jelképe lett, tette a durvaság, az erőszak hatalmát szimbolizálja. Ábel ezzel szemben a szelídség és ártatlanság megtestesítője, ám az, ami vele történt, azt is megmutatja, hogy a szelíd ember mennyire ki van szolgáltatva az erőszaknak.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
