1. A jahvista forrás az eredetibb és archaikusabb. Kerek, fordulatos történetet őrzött meg. Isten Jahve („Úr”) néven szerepel benne, és antropomorf lényként van ábrázolva, érzelmekkel, indulatokkal. A föld élőlényeit a gonoszság elhatalmasodása miatt pusztítja el.
Az özönvizet az eső okozza, időtartamát kerek számok jelölik (összesen 2 hónap). Noé az állatokból hetet-hetet visz magával. Madarak révén igyekszik megállapítani, hogy felszáradt-e már a föld. Miután kijut a bárkából, első dolga a tiszta (tehát áldozatra alkalmas) állatokból áldozatot bemutatni Istennek. Isten kegyesen elfogadja Noé áldozatát és újra szövetséget köt az emberrel.
Amikor megérzi az áldozat édes illatát, megbánja tettét, és megígéri, hogy nem fogja többé kiirtani a földön élőket. Visszavonja a föld megátkozását, és megerősíti Noét és fiait a teremtett világ fölötti uralmában.
2. Az elohimista forrás tudálékos: mindenről pontos adatokat közöl, amelyeket bőségesen részletez, a fordulatos epizódokat viszont mellőzi. Itt Isten neve Elóhim („Isten”). A vízözön időtartama egy teljes napév.
Az özönvizet nemcsak eső okozza, az áradás a „mélység vizeiből” is származik (ez abból a kozmosz-elképzelésből következik, miszerint a földet víz veszi körül).
Noé ebben a történetben két-két példányt visz magával minden állatból. Bárkája az Ararát hegyeinek egyikén feneklik meg.
Miután kijut a bárkából, nem kerül sor áldozatra (világos, hogy ez a változat miért mellőzi az áldozatbemutatást: mivel Noé minden állatból csak egy hímet és egy nőstényt visz magával, a feláldozott fajok kipusztulnának). Áldozat helyett a szöveg Elóhim „szövetségkötését” említi, és közli a szivárvány mítoszát. A szivárvány összeköti az eget és a földet, így a zsidók hite szerint a béke jelképe (Isten szögre akasztott íja).
Szimbolika:
- özönvíz – 1. isteni ítélet (az elpusztult emberek szempontjából nézve), 2. megváltás (Noé és családja nézőpontjából és mert a pusztulás egyben a világ megtisztulását is jelenti).
- Noé bárkája – a létrejövő új világ lélekmentője, amely az elsüllyedt világ fölött lebeg. Minden eljövendő emberi és állati lét záloga.
Az Ószövetség történeteiben a víz az egyik leggyakoribb szimbólum, mivel a sivatag lakói számára a víz élet-halál kérdése.
Az Újszövetség a keresztség előképének tekinti az özönvíz történetét. A megkeresztelt ember is úgy tisztul meg a keresztvíz által, ahogy a világ a vízözön által: szimbolikusan meghal a régi világ számára, és egy új világra ébred.
Noé történetében is a megtisztulás, az új élet és az új szövetség a nyomatékos elem.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
